Napjainkban már egyre gyakrabban merülhet fel a következő kérdés a daganatos betegséggel sújtott fiatal nők esetében: „Ha meggyógyulok, lehet még gyermekem?”
2005-ben Amerikában született meg az onkofertilitás szó az onko- (daganatos) és a fertilis (termékeny) latin eredetű szavak összevonásával. Magyarul inkább a termékenységmegőrzés használatos, és arra utal, hogy az onkológiai betegségek döntő többségében a feltett kérdésre igennel válaszolhatunk.
Közismert tény, hogy a daganatos betegségek előfordulási gyakorisága az életkorral nő. Ugyancsak ismert dolog, hogy a családalapítás, az első gyermek megszülésének ideje is egyre jobban kitolódik. E két „növekedés” vezetett leginkább az új orvosi szakágazat, az onkológusok (daganattal foglalkozó szakorvosok) és a meddőség kezelésére specializálódott nőgyógyászok együttműködésére támaszkodó termékenységmegőrzés (fertilitásprezerváció) kialakulásához.
A női nemi szervek (petefészek, anyaméh) daganatos megbetegedése esetén érthető módon veszélybe kerül nemcsak a nő élete, de ugyanúgy a termékenysége is – maga a betegség rosszindulatú volta miatt. A termékenység elvesztésének rizikója azonban fennáll az alapbetegség sikeres gyógyítása esetén is. Az onkológiában használatos gyógykezelések többsége ugyanis – így a sugárkezelés vagy a kemoterápia – ún. gonadotoxicitással, azaz a petesejtekre való negatív hatással is rendelkezik.
Ez a mérgező hatás okozhatja az ún. tüszőtartalék, vagyis az érett petesejtek számának vészes csökkenését a petefészkekben, illetve vezethet a korai petefészek-elégtelenség állapotához (a havivérzés megszűnése 40 éves kor előtt).
Az onkológiai kezelés e nemkívánatos káros hatásainak semlegesítésére, azaz a termékenység megőrzésére törekednek a termékenységmegőrző eljárások. Az egész testre, emlőre vagy a kismedencére adott sugárkezelés (radioterápia) károsíthatja a petefészkeket és az anyaméhet. Minél fiatalabb korban történik a sugárkezelés, annál nagyobb a petesejtek károsodásának veszélye.
Az egyik legfontosabb termékenységmegőrző eljárás a petesejt-, illetve embriófagyasztás (krioprezerváció). Párkapcsolatban élő nő számára főleg az embriófagyasztás az elsőként választandó eljárás. Ilyenkor a petesejt leszívása után a partner (férj) spermájával „lombikban” megtermékenyítik a petesejtet, majd a fejlődésnek indult embriót lefagyasztják.
Amennyiben a nő egyedülálló vagy még kiskorú, a petesejtfagyasztás a javasolható módszer. Az embriófagyasztás több évtizede sikeresen használt módszer az ún. asszisztált reprodukciós gyakorlatban. A lefagyasztott embrió visszaültetése után ugyanolyan eredmény – azaz a várandóság létrejötte – várható, mint friss embriók visszahelyezése után. Mindkét eljárásnak azonban legalább 2 héttel az onkológiai kezelés megkezdése előtt meg kell megvalósulnia.
Ezért fontos, hogy a daganatos betegség gyanújának megerősítésekor a fiatal nő megfelelő tájékoztatást kapjon arról, hogy ha még nem zárult le a gyermekvállalási szándék, milyen lehetőségei vannak a termékenysége megőrzésének. Az optimizmust sugalló felvilágosítás nagyban csökkentheti a daganat okozta stressz erejét.
