Sokáig hittem a Mikulásban. Édesanyám minden Mikulás-napon azt mondta nekem és a testvéremnek, hogy mossuk tisztára a csizmánkat, és tegyük ki a lépcsőház ablakába.
Halk neszezés, és már tele is volt a csizmácska. Azt is elfogadtam, hogy a karácsonyfát a Jézuska hozta, az ajándékokat pedig a szüleim, nagyszüleim „jézuskája”. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem lehet ennyi Jézuska, hisz a templomi betlehemben is csak egy fekszik a bölcsőcskében...
A bolgáromi Fazekas Katalin (40) négy gyermek boldog édesanyja.
– Veronika és Zsófika 12 és 10 évesek, Tamás kisfiam 4, és a legkisebb, Istvánka 3 hónapos. A lányok mindig az ablakra tapadva várták az öreg nagyszakállút. A házból rálátni a Fülek felé vezető főútra, s mikor megvillant egy reflektor, izgatottan kiáltották, hogy megjött a Mikulás. Egy ideig az ablakba készített csizmácskákba kapták az ajándékokat. Mikor már úgy gondoltuk, hogy nem fognak megijedni, maga Miklós is megjelent. Hol papa, hol apa vagy a szomszéd bácsi öltözött be. A két lány széket készített neki, mondókákat szavaltak, énekeltek. Jól szórakozott az egész család. Zsófika már tudja az igazat, ám hálája jeléül újabban tejet és kekszet készít ki a Mikulásnak. Valószínűleg az amerikai filmekből leste el a szokást. Negyedikig falusi iskolába jártak a lányaink (most már Fülekre járnak), ahol még ápolják a keresztény értékeket: van Mikulás-váró est és karácsonyi betlehemi játék.
– Szent Miklós alakja szerintem azért is fontos, mert tiszteletre tanítja a gyerekeket az idősek iránt. Az öreg Miklós fáradt, de jószívű vándor, aki hosszú útjáról megannyi ajándékot hoz puttonyában a gyerekeknek. A karácsony estének is megvan a maga koreográfiája. A lányokat általában kivittem szánkózni vagy játszani, míg a férjem feldíszítette a fát. Aztán nehéz volt megvárni a vacsorát. Bekukucskáltak a kulcslyukon, a végén muszáj volt betömni. A gyertyagyújtás után jött a kérdésözön: hogyan fért be a fa a szobába, hogyan tette le a Jézuska...
Szóval, a családi mítosz szerint nálunk Jézuska a balkonon keresztül hozza a fát. Mióta a lányok felcseperedtek, már ők díszítik. Sose mondtuk nekik, hogy nincs Jézuska és Istenke. Azt mondtuk, ők segítenek abban, hogy minden évben legyen karácsonyfánk, és meg tudjuk venni a díszeket és az apró ajándékokat.
– Hívők vagyunk, és a hitünk erőt ad a mindennapokhoz. Ez így volt akkor is, mikor én kislány voltam: a hitet nem lehet levetni, mint egy elhasznált kabátot. Szeretném, ha majd a gyerekek is továbbadnák. Karácsonyeste a cikkekre szeletelt almából minden családtag kap egy szeletet – idén már hatfelé kell osztani! Apa pedig mindig elmondja hozzá az intelmet: ha valaha is eltévednénk az erdőben vagy a nagyvilágban, arra kell gondolni, hogy kivel ettük az almát karácsonykor, és ez segít hazatalálni. Idén a legkisebb kisfiunk az ajándék, mert pont karácsonykor fogant, és most lesz 3 hónapos. Magyaráztuk a lányoknak, hogy idén nem telik nagy ajándékra. Kitalálták, hogy tegyünk a fa alá egy táblát, és írjuk rá: „Boldog és szeretetteljes karácsonyt kívánunk mindenkinek!” És a kis öcsit, Pistikét is tegyük melléje. Jó gyerekek, mert szavak nélkül is megértették, hogy a karácsony a legnagyobb csodáról, a születésről szól.
A nagyobbik kislány, Veronika (12 éves) így mesél a Mikulásról és a Jézuskáról.
– Kiskoromban rajzoltam és írtam is a Jézuskának. Zsófikával együtt írtuk a levelet, majd kitettük az ablakba, és Jézuska minden évben elvitte. Általában megkaptunk mindent, amit felsoroltunk. Beszálltunk a képeslapos nyereményjátékba is, aminek az a lényege, hogy írni kell egy képeslapot a „Jézuskának”, s ha kisorsolnak, akkor megkapunk mindent, amit kértünk. Sose sikerült nyerni, de azért minden évben próbálkozunk. Most Tomikával együtt készítjük a karácsonyi képes kívánságot.
A Fazekas-család
– Mikor jöttél rá, hogy a Mikulásról és a Jézuskáról szóló mese nem klappol?
– Nekem mindig gyanús volt a Mikulás. Emlékszem, minden évben a mamánál várakoztunk, és a papa mindig kiment apával, hogy majd ők bekísérik a Mikulást, mert már nagyon öreg, és nem bír járni. Mikor beültettek az ölébe, mindig azt néztem, hogy ennek a Mikinek ragasztva van a szakálla. Mondtam anyának, hogy ez a Mikulás hamis, és apa öltözött be, de a végén csak elhitették velem, hogy nem így van. Az iskolában jöttem rá az igazságra, mikor a gyerekek megkérdezték a tanító bácsitól, hogy az idén ki lesz a Mikulás. A Jézuskát is sokáig elhittük. Aztán egyszer anya megkérdezte tőlem, hogy mit vegyünk karácsonyra. Kicsit meglepődtem, de hamar rájöttem: aha, hát ezért van a kirakatokban az a sok ajándék! Hogy anyáék megvegyék nekünk. Ha majd nagy leszek, és édesanya leszek, akkor én is úgy szeretnék mindent csinálni, ahogy a szüleim. S ha meghallok valami új szokást, mint például, hogy tejet készítsek ki a Mikinek, azt hozzátapasztom a régiekhez. Szeretem, mikor apuci felszeleteli az almát, és elmeséli a hozzá tartozó történetet. Mikor összetesszük az almacikkeket, akkor eggyé válik a család.
A Jézuskát szőke, angyalszárnyú, fehér inges gyermeknek ábrázolták. Pedig a rejtőzködő ajándékhozók közé tartozott: a gyerekek sosem látták, mert éppen akkor távozott, mikor ők a szobába léptek. Szokás még ma is, hogy a gyerekek levelet írnak neki, melyben vágyaikról számolnak be.
„Napokon keresztül csak tanácskoztak és jegyezgettek, végre friss tintával, új tollal a tiszta papiros elé ültek, s nagy izgatottsággal mindegyik elkezdte szépen sorjában felírni, hogy mit kíván a Jézuskától” – olvashatjuk Rákosi Viktor egyik novellájában. A gyerekek a levelet leragasztották, és az ablakba tették, hogy arra jártában a címzett biztosan megtalálja.
Az egyik elképzelés szerint Szent Miklós a IV. században a kis-ázsiai Pattarában született. Égi jel hatására választották meg a mai Törökország területén lévő Myra város püspökének. Jóságáról számtalan legenda mesél. Az egyik szerint püspöksége idején hatalmas éhínség tombolt. Szicíliában (ahol bőséges volt a termés) egy kereskedő álmot látott. Mikor felébredt, tenyerében három aranyat talált. Elhajózott hát Myrába, ahol a város püspöke felvásárolta rakományát, és szétosztotta a szegények között. A legismertebb legenda három szegény leányról szól, akiknek ablakán a püspök három zacskó aranyat dobott be, hogy apjuk tisztességgel kiházasíthassa őket.
Luther Márton a 17. században a karácsonyt a gyermekek ünnepévé tette Az ajándékozás ettől kezdve a gyermekek megajándékozását jelentette. A korábbi ajándékhozó, Szent Miklós – Luther szándékának megfelelően – már nem épült be ebbe az ünnepbe. Ő azt kívánta, hogy a gyermekek ne ennek a katolikus szentnek mondjanak köszönetet az ajándékokért, hálájuk inkább Jézus felé irányuljon. A változtatással a gyermek lelkét szerette volna óvni. Sok gyerek ugyanis rettegett Miklóstól, aki a rettenetes krampusz kíséretében járta a házakat, és megbüntette az engedetleneket. Ekkor született Jézuska, a karácsonyi ajándékhozó figurája. A gyerekek világában jól ismert volt a két ajándékhozó, a Mikulás és a Jézuska közti különbség. Egy régi magyar novellában az egyik gyerek ezt mondja: „A Jézuska sohase hoz büntetést, csak ajándékot. A büntetést a Mikulásra bízta az Isten."
