A Kukkóniának nevezett Aranykert számos kincset tartogat. Gazdag történelme, hagyományai és felbecsülhetetlen értékei azonban elfelejtődnek. Feltárjuk rejtélyeit, meghallgatjuk ősi meséit, hogy újra büszkék merjünk lenni rá!
Ha Nagykürtösről Losonc felé utazunk, elhaladunk egy kis község, Alsósztregova mellett. Ha van egy kis időnk, álljunk meg itt, érdemes. Nemrégiben ugyanis a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma kívül-belül felújíttatta a gondozásukra bízott Madách-kastélyt.
Az ipolyszalkai Dikácz Zsuzsanna a helyi tájházat vezeti. Sok tájházat láttam már, egyik szebb, mint a másik – de élő tájházban még nem jártam. A búzavirágos ház gyerekzsivajtól hangos: sütnek-főznek, régi mesterségeket tanulnak.
A kürti szőlőhegyet már messziről látni. Júliusban itt rendezik meg Szlovákia legnagyobb borfesztiválját – idén már hetedszer. A két nap alatt több ezer ember fordul meg a szőlőhegyen. És vajon az év többi napján milyen itt az élet?
Ilyenkor minden csodálatosan könnyű és meseszép, ha nem merülünk el a mindennapi gondokban, és hagyjuk, hadd hassanak ránk szabadon a természet szépségei.
Tavasszal a természet újjászületik, benne minden élőlény megerősödik, fölfelé törekszik, és az erősebb mindig segíti a többi élőt azzal, hogy utánakapaszkodnak. A teremtés rendjéből vett mintát próbálja az életbe is bevonni a füleki Koháry István cserkészcsapat.
Megérkezett a vacogtató tél, konstatálom, miközben a Keszölcés és Vajka között közlekedő kompon állva nézem a kora reggeli napfényben szikrázó kilátást. Egy hamisítatlan falusi disznótorra kaptunk tőle meghívást.
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."