Hogyan nevel, hogyan gondoskodik egy igazi férfi? Balázsra úgy emlékeztem, mint a lovakkal suttogóra. Pár éve ugyanis kiutazott Kaliforniába, a világhírű Suttogóhoz, hogy kitanulja az erőszakmentes lókiképzést. Most pedig egy csodagömbölyű fiúcskával az ölében jön velem szembe, talpig lovasvértben. Milyen az apa, mikor hagyományőrző?
Vermes Balázs (32) Gútán született. Lovasíjász, legjobb eredménye egy világbajnoki első helyezés. Balázs az ősi magyar hagyományok továbbvitelét tartja életfeladatának. Szülei a magyarság szeretetére nevelték két lánytestvérével egyetemben. Édesapja, Vermes István, a gútai Vermes törzs vezetője. Édesanyja, Vermes Renáta logopédus és lovasterapeuta, óvodapedagógus. Balázs Biatorbágyon él a családjával, de gyakori vendég otthon, Gútán is.
Vermes Balázs Gútán született, lovasíjász édesapja a Vermes törzs vezetője. Nem csoda, hogy Balázs előbb tanult meg lovagolni, mint beszélni. Most pedig már ő lovagoltatja a fiát. Két kisfia van: a 2 éves Hunor és a 4 hónapos Huba. (© Sibu Granada)
Balázs ma is lovakkal dolgozik. Lovakat körmöl, szelídít és képez, lovasokat, lovasíjászokat edz, és hagyományőrző lovasharci bemutatókon vesz részt. Emellett az egyik legősibb magyar mesterséget űzi, a bőrművességet.
– Minden hagyományőrző nyeregben ül, és a karjában tartja a fiát?
– Hunor háromhetes korában már lóháton volt, és Hubával is ezt a mintát követjük. Mindketten élvezték az első ügetést. Szépen szunyókáltak a karomban, a ló ritmikus mozgása elringatja őket. Hiszem, hogy ezek a testi érzékelések elraktározódnak, beivódnak az emlékeik közé.
– Milyen apa szeretnél lenni?
– Hagyományőrző vagyok, az ősi tudást próbálom továbbadni a gyermekeimnek is. Arra törekszem majd, hogy ne legyenek bennem elvárások velük szemben. A példa nevel. Az életemmel próbálok példát mutatni, ahogy tette azt az édesapám is. A szülők sokszor arra törekednek, hogy a gyerekük olyan legyen, amilyenné ők nem lettek. Szerintem ez zsákutca; a gyerek leutánozza, amit lát. Ezért arra kell törekedni, hogy minél kevesebb olyan viselkedést, függőséget vagy viszonyt tartsunk fent, melyet nem szeretnénk, hogy a gyermekeinknél is megjelenjen.
Nem kell a nevelésbe plusz energiákat rakni, ha a természetben megtalálható értékrend szerint haladunk. A gyereket sokszor csak gátoljuk azzal, hogy azt mondjuk neki: Azt ne csináld! Fontos, hogy a saját bőrén tapasztalja meg a korlátait.
– A széles határban nőttél fel, a természet lágy ölén. Ez mit adott neked?
– A természetközeliséget. A fák, az állatok, a virágok rengeteg energiát hordoznak. Ezért az az ideális, ha a gyermek a természet közelében cseperedik fel. Az idősebb fiam már most elbogarászik az udvaron, órákig eljátszik egy botocskával; s mellette mi, felnőttek is tudjuk végezni a dolgunkat. Ez a természet tanítása. Szerencsések vagyunk, mert az állatsimogatáshoz elég kimenni az udvarra, ahol van egy kutyánk és három lovunk.
– A régi típusú férfiak nemigen segítettek be az asszonynak. Te ehhez hogy állsz hozzá?
– Mikor a feleségem várandós lett az első gyermekünkkel, a kezdetektől igyekeztem kivenni a részem a gyermekgondozásból. Fürdetek, pelenkát cserélek, altatok. Ebédidőtől már otthon vagyok, így a gyerekekkel jóval többet tudok foglalkozni, mint egy átlagos apa. Hunort anya altatja, ő azt szereti; de a négy hónaposat én kötöm magamra, a kendőben szépen elaltatom, utána lerakom. Huba szoptatott baba, de Hunort gond nélkül megetetem. Én kelek elsőként a családban, alkalomadtán Huba is velem ébred, figyeli, ahogy tornázom. A feleségemet, ha módom van rá, hagyom pihenni, mert éjszaka sokszor kel a kicsihez. Hunort felöltöztetem, reggelit készítek neki.
– Van valami közös tevékenységetek, ami csak a tiéd és a nagyobbik fiadé?
– Hunornak tetszik, hogy kardozhat velem, és a kedvére gyömöszölhet. A lovaglást úgy kezdtük, hogy először a karomban tartottam. Később előttem ült, de most már önállóan üget a lovon. Én végig ott futok mellette, de ő tartja magát a ló hátán. Ha lecsúszik, megigazítom, és megyünk is tovább. Kardozáskor egy botocska van nála, nekem pedig kötelező jelleggel szablyát kell a kezemben tartani; s közösen hadakozunk a képzelt ellenséggel. Vagy csak ő egyedül; van egy Süsü sárkány plüssfiguránk, akit mindig legyőz. Ilyenkor suttog, csattog, nyögdécsel, nagy a képzelőereje. Szabadidőmben néha íjászgyakorlatokat végzek, hogy gyorsuljon a technikám. Hunor ilyenkor besegít, próbálja megszerezni a vesszőket, Huba pedig a hintából figyel. Szeretik követni a vesszők mozgását, ahogy föl-le cikáznak,figyelik a hanghatásokat.
– Benti programotok is van?
– Anikóval sokat mesélünk és olvasunk Hunornak. Előszeretettel lapozgatja a könyveket. Átbeszéljük, mit lát a képeken, gyakoroljuk a hangutánzó szavakat; már felismeri az állatokat, s a való világban is keresi őket. Muzikális család vagyunk, én a gútai zeneiskolában furulyázni tanultam, a dobolást autodidakta módon sajátítottam el. Hunorral néha együtt zenélünk, a doboláshoz van ritmusérzéke, de a gitáromat is szereti.
– A hétvége miben különbözik a többi naptól?
– Zűrösebb, mert sokat járunk rendezvényekre, versenyekre, bemutatókra. Ha otthon vagyunk, a fiúkat leviszem a lovakhoz, a feleségem pedig eközben megfőz. Hunor az udvarban játszik, Hubát pedig magamra kötöm, és teszem a dolgom. Rám volt először felkötve Hunor is, mert Anikó császármetszéssel szült, és nem hordozhatott. Másodunokatestvérem hordozási szaktanácsadó, volt kihez segítségért fordulni. Bőrműveskedés közben gyakran előre kell hajolnom, ami az elöl hordozott babának nem kedvez – így most tanulom a batyukötést, hogy a gyerek a hátamon legyen. Elég nehéz megkötni, van benne kihívás bőven.
Van otthon egy kisebb műhelyem, ott szoktam bőrözni, s ha Anikónak segíteni kell, félre tudom tenni. És ha a fiam játszani szeretne, játszom vele; most például elkezdte, hogy ő főz. Ilyenkor kipakolja az edényeket, oda kell mellé ülni, kóstolni. Ezek a percek fontosabbak, mint a munka. Azt tartom, a munka később is megtalál.
– Édesapád mit szól ahhoz, hogy hordoz a fia?
– Először meglepődött, de praktikusnak találja a kendőt. Szüleim sokat vannak a gyerekekkel, egyrészt a rendezvényeken is találkozunk, hétvégente pedig vagy mi megyünk hozzájuk, vagy ők jönnek hozzánk. Édesanyám gyakran marad egész hétvégére. Anikóval, a feleségemmel egyébként tudatosan döntöttünk a testközeli és természetközeli nevelés mellett. Nem a mai szabados, mindent megengedő nevelést szeretnénk gyakorolni, szerintünk a gyermeknek fontosak a határok. A természet is határt szab: ha pocsolyába lépünk, sárosak leszünk. A szülők zöme (ebbe a hibába én is beleesem!) azt mondja a gyerekének: „Ne csináld, oda ne menj!” Miközben a gyereknek az a fontos, hogy minél többet kísérletezzen, tapasztaljon. Essen el, majd keljen fel! A mi filozófiánk az, hogy csak akkor avatkozunk közbe, ha Hunor igényt tart a segítségünkre. Nem szeretnénk rászoktatni, hogy egy eszközt lásson bennünk, amin keresztül megvalósíthat vagy megkaphat valamit.
– A televízió belefér?
– Olykor egy mese belefér. A Dr. Bubó rajzfilmet vagy a magyar népmeséket együtt nézzük. Megszokásból én is sokat görgettem a közösségi média felületét, most már erre is ügyelek, helyette inkább olvasok.
– Van előtted valamilyen vízió, amit a gyereknevelésben szeretnél megvalósítani?
– Sikerült megvenni egy Duna-parti telket, közel a határhoz. Így közelebb leszünk Gútához. Szeretnénk önellátó életmódra berendezkedni, sokat tartózkodni a természetben. Ha nagyobbak lesznek a gyerekek, kimegyünk akár sátorozni is. Izgatottan várom az új telekkel járó kalandokat és a kihívásokat.
Vermes Balázs lovasíjászkodás közben (Kép forrása: villagutta.sk)
– Hogyan jellemeznéd a feleségedet?
– Anikó egy tündér, a legjobb feleség. Egy lovasasszony. Jól kiegészítjük egymást.
– Van még apai krédód?
– Az évek gyorsan telnek, ezért szeretnék még sokat játszani a gyerekeimmel. Mert egy apa legyen a fiúgyermek, de a lánygyermek előtt is példakép. A fiúk az apát másolják, a lányok az apjukat keresik a jövendő párjukban. Nem mindegy, hogy a következő világ milyen fiúkból és lányokból fog állni. Ez a férfiak felelőssége is. Ha minden férfi jobb emberré tudja nevelni a gyermekét, mint amilyen ő maga, akkor ez a világ meg van mentve.
– Három a magyar igazság. A természetközelségen és a hagyományszereteten kívül van még egy harmadik útravaló is?
– Édesapám mindig azt mondta: „A gyermeknek gyökerekre és szárnyakra van szüksége.” Én mindkettőt megkaptam otthonról: értékrendet és hitet. Hiszek abban, hogy képes vagyok jó dolgokat véghez vinni.
