A szupermarketek polcai tele vannak selejtes áruval, pedig csak a minőségi étel táplál. Ma azt mondják, hogy a jó étel a szegények luxusa, mert ők maguk termelik meg a húst és a zöldséget. Őseink még tudták, mit és mikor egyenek, változatos étrendjük számunkra manapság fel sem fogható.
Manapság nehéz olyan diófát találni, amelyen a legjobb esetben is ne lenne a termés fele fekete. Erről pedig egy amerikai „import” tehet, mégpedig a dióburok-fúrólégy.
Az ő munkájuk a legfontosabb a világon, hiszen a Föld ökoszisztémájának mozgatórugói. S hogy milyen érdekes a sors, nem az evolúció csúcsáról, az emberről van most szó, hanem az egyik legkisebb élőlényről, mellyel minden egyes nap találkozhatunk. A méhről.
Reggel kilenc órakor kerül a köpülőbe a tejszín, majd a gép dolgozni kezd, és úgy két óra elteltével már készen is van a vaj. Mint egy csoda. Így készül a biovaj a búslaki tejüzemben, Dunatőkésen.
Vannak tipikus csallóközi kertek.Vagy csak tipikus kertek, ahol mindent ugyanúgy vetnek és ültetnek, ahogy évtizedekkel korábban. lyen tipikus kert Lieskovsky Mónika kertje: egy szál gyomot sem látunk, a szép egyenes sorok között minden négyzetcentiméter szépen meg van kapálva.
A paprika Kolumbusz Kristófnak köszönhetően honosodott meg Európában, így jutott el hozzánk is. Ma már el sem tudjuk képzelni az ételeinket nélküle, a klasszikus paprikafélék mellett pedig manapság egyre jobban dívik a csilipaprika termesztése és a csiliszószok készítése is.
Megyünk a tájban előre, napraforgótengerben úszik a kocsi, a nap az égen nekünk ragyog. A sokadik kanyarban hatalmas szalmabála, rajta piros dinnye képe. A kérdés mindig az: vajon hazai?
A biogazda a növényvédelmet növénytársításokkal biztosítja be, nem permetezéssel, a talajt trágyázással óvja, a gyomirtást pedig kapálással helyettesíti. Nézzük, hogyan csinálja Boris...
