– Ne haragudj – nézek Szilvire vörösre duzzadt szemekkel, majd egy újabb csomag papír zsebkendőért nyúlok. – Ne viccelj, hisz ezért vagyok. Most pedig próbáld meg leírni, mi a legnagyobb célod! – Hogy túlélő üzemmódból végre élőbe kapcsoljak... – vésem a papírra.
Kádár Szilvia Ekecsen működik kineziológusként. „Problémád van? Menj el a Szilvihez” – mondogatják már-már szállóigeszerűen a környékbeliek, ő pedig lámpásként vezeti a hozzá fordulókat.
„Szeretetkönyv” – díszelgett kézzel írott betűkkel a lila fedelű könyvecske címoldalán. „Szeretném, ha te is továbbadnád, miután elolvastad. Ajándékozz meg vele valakit, aki különleges neked” – mondta a barátnőm, amikor a szülinapomon átnyújtotta a könyvet.
Sose gondoltam volna, hogy létezik egy univerzális módja a testünk elfogadásának és a gátlásaink feloldásának. Mígnem tavaly az életembe csöppent a tánc, és mindent megváltoztatott.
Kamm Art, azaz Kovacsics Karmen egy fiatal tehetség Nagyszarváról. Gyönyörű festményeinek és egyedi kérések alapján megfestett cipőinek egyre többen járnak a csodájára. Karmen ismét szabadjára engedte kreativitását, s alkotott!
Az ösvényen egy lélek sem jár, csak a csizmám sarka kopog a kavicsokon. „Vajon mit érezhettek ők, amikor ezen az úton sétáltak?” – merengek. „Miféle sorsok lenyomatát őrizheti ez a százéves ruha, amit ma itt, Bényben a legnagyobb tisztelettel viselek?
Az IR az inzulin cukorfeldolgozásában keletkező zavar. Mára az egyik leggyakoribb civilizációs betegség. Nem sejtjük, hogy a testünkben a cukor csöndben gyilkol...
Fiatalok és idősek is arról panaszkodnak, hogy valami baj lehet a világgal, mert alighogy elkezdődnek, nem folytatódnak az ismerkedések. Vajon miért? Írásunkban a felgyorsult idő és a villámkapcsolatok körülményeit járjuk körül.
Az inzulin hormonként segíti, hogy sejtjeinkbe bekerüljön a cukor. Rezisztencia esetén ellenállók leszünk az inzulinnal szemben, így aztán zavar keletkezik a cukor feldolgozásában.