Beborult az ég, szürkévé vált a kékje. Vállunkra vettük a batyut, és elutaztunk egy Ipoly menti faluba. Vonattal. Az ipolygalsai átkelőnél még mindig bakter vigyáz a közlekedőkre. Olyan, mintha a sínek mentén megállt volna az idő...
Volt idő, amikor nem aludtam a nyugtalanságtól és a sajnálkozó tekintetektől. Máskor attól rettegtem, el fogom veszíteni a barátaimat, és magamra maradok a játszótéri lócán az árnyékommal. Szégyelltem kimondani, hogy főállású édesanya vagyok.
„A szakítás örök sebet ejtett a szívemen. Egy perc alatt váltunk szét, én pedig egy másik világba zuhantam” – mondja Vica, aki negyven felett próbál párt találni.
A mai egy gondoskodó apanemzedék. Határozottan nem olyan apák a maiak, mint a régiek, mikor is a férfiak leparkoltak a focipályán vagy a söröskioszk mellett, és nem törődtek a gyerekeikkel. Persze, ma sem minden apa jó apa...
Látogatóban Lőrinc barátnál a füleki ferencesrendi kolostorban. A ferencesek mottója: „Ora et labora!” (Imádkozzál és dolgozzál!) Henyélésnek nincs helye az életükben.
Egy hatvanéves apuka pont azt az állítást húzza alá, hogy a férfiaknak „több jut”, hisz hatvanévesen is lehet gyermekük. Hogy gondolkodik, hogyan él egy 67 éves apa, aki nem fél a biológiai óra ketyegésétől, s örül a kései gyermekáldásnak?
A történelmi Nógrád megyéhez a jó palóc, vagyis Mikszáth Kálmán által lefestett vidékek tartoznak, Gömör pedig a vadabb szépségek földje – itt él Ladóczki Vilmos is.
Szilveszterkor korhelykáposztát főzünk. Nincs szilveszter korhelykáposzta-leves nélkül! Míg másutt lencseleves rotyog a tűzhelyen, nálunk a hordós káposzta borsos-savanykás szaga lepi be a házat.
