Tudni kell arról, hogy akármennyi idő telik el, akármennyi modern kütyü hivatott bizonyítani a civilizáció győzelmét, az ember nem tud megváltozni, és mindig a gyengébb nyakán akar táncolni.
Nem tudom, feltűnt-e már valakinek, hogy a vécépapírtekercsen egyre kevesebb a papír, és egyre nagyobb a guriga. Vajon fából lett hirtelen több, esetleg a pénztárcánk lett vaskosabb?
Toszkánában az élet felhőtlen, az ételek könnyűek, s úgy isszuk a bort, hogy közben a kabócák zenéjét hallgatjuk. Király Anikó – miután szalmakalapban, nyakszirtjén nedves zsebkendővel végigjárta az aranybarna lankákat – jó szívvel ajánlja ezt az utat rajzos útikalauzában.
A nyaralókkal teletűzdelt utca teljesen kihalt. Nem is csoda, hiszen az ember nem azért megy nyaralni, hogy reggel hétkor a kisbolt felé caplasson. Kivéve a nagymamákat. Ők nem ismernek kegyelmet, ha az unokák reggelijéről van szó.
Vajon mi jó testvérei voltunk és vagyunk egymásnak? – töprengtem a „nővérek” címkével ellátott emlékeim között kutatva. Civakodást, hisztit, duzzogást kerestem. Megdöbbentett, hogy semmi ilyesmit nem találtam...
Ma van augusztus 20-a, Magyarország születésnapja. Miközben az idei ünnepről merengtem, egy igazán kedves emlék kúszott be gondolataim közé. Egy kedves emlék egy régi augusztus 20-áról...
A fiókrámolós takarítás meredek érzelmi hullámvasút. Sosem lehet tudni, hogy éppen valami kacatot találunk-e, vagy olyasmire bukkanunk, amitől hirtelen visszarepülünk életünk egy olyan pillanatába, amiről már kezdtünk megfeledkezni, pedig életre szóló élmény volt.
Nagyanyám szokta mondogatni, hogy egyszer majd én is férjhez megyek, aztán elkezdődhet az életem. Mert a nő boldogsága attól függ, hogy férje van meg gyereke. Ezek szerint magamban nem is lehetek boldog...
Manapság természetesnek vesszük a kulturált illemhelyek létezését. Nehéz elhinni, de még mindig vannak olyan helyek a világon, ahol az öblítős vécé maga a csoda.
",,Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."