Mostanában elég gyakran szóba kerül az önimádat, közkedvelt szóval a nárcizmus. Milyen megnyilvánulásai vannak ennek a személyiségzavarnak? Miből vehetjük észre mégis, hogy nárcisztikussal van dolgunk?
A rákos betegek vagy más súlyos betegségben szenvedők gyakran hallanak ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket: „azt hiszem, ez a betegség figyelmeztetni akar valamire”, „ez annak a jele, hogy lassítanod kell”, „változtatnod kellene az életeden”.
Sok nő úgy vizsgálja a mellét, hogy csomót ne is találjon. Ebben akkor következik be változás, amikor a vizsgálgatás során olyan csomókat tapint ki, amelyeket már nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ki ne vágyna szép fehér gyöngyfogakra? Írásunkban a tévutakat járjuk körbe. A fogorvos manapság nem olcsó mulatság, egy látogatás is már nem kevés eurónkba kerül: ezért jól gondoljuk meg, kire bízzuk fogaink egészségét.
Napjainkban már egyre gyakrabban merülhet fel a következő kérdés a daganatos betegséggel sújtott fiatal nők esetében: „Ha meggyógyulok, lehet még gyermekem?”
A gyermekkor nagy riadalmat kiváltó betegségei a (bőr)kiütéssel járó kórok. A címben szereplő betegséget korábban csak „ötödik betegség”-ként emlegették...
Az 1980-as években merült fel a rövidre szabott szoptatási időnek, ill. a tehéntejjel való korai táplálásnak a cukorbaj-kialakulás kockázatát emelő szerepe. Mi tehát a mindennapi gyakorlat számára hasznosítható tanulság napjainkban?