Hogy mitől lesz olyan a gyermekkor, mint egy valóságos mesevilág? Ha hagyjuk, hogy a csemete maga fedezzen fel mindent, amit megérint, szagol és lát! Ha kedvére keverhet, önthet, gyúrhat, vághat – persze a szülő felügyeletével és iránymutatásával. De milyen otthoni eszközöket érdemes ehhez bevetni? S egyáltalán hogyan szabjunk biztonságos határokat, ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk a lehető legjobban megélhesse saját szabadságát? Járjunk körbe néhány konkrét ötletet, amelyek összhangban vannak a Montessori-módszerrel!
A Montessori-nevelés elvei Maria Montessori pedagógiai módszerén alapulnak: a gyerekeket a saját tapasztalataik révén tanítják önállóságra, szem előtt tartva a kicsik érdeklődését és életkorát.
Alakítsunk ki egy sarkat a konyhában, ahol a gyermek gyakorolni tudja az önellátást. Erre a célra bőven megfelel egy kiürített fiók vagy egy elkülönített rész a konyhabútorból. (Persze, ügyeljünk rá, hogy az a kicsi számára könnyen hozzáférhető és biztonságos legyen.) Ha nagyobb tér áll a rendelkezésünkre, érdemes beszerezni egy kiskonyhát – ahol néhány rész funkcionálisan átalakítható. Egy vízadagoló például remek segédeszköz, hiszen a csemete bármikor csapolhat magának innivalót, és el is mosogathat maga után.
Ugyancsak az önellátást segíti, ha a kiskonyhához megfelelő méretű asztal és szék párosul. Bár a családi élet fontos része a közös étkezés, miért ne fogyaszthatná el a gyermek a tízóraiját a saját asztalánál – amit meg is teríthet magának?
A konyhában rengeteg tennivaló akad, amit a gyerekek élvezettel végeznek – hiszen a szüleiktől is ezt látják. Ha lehetőségük van a teendőket önállóan megcsinálni, mi, szülők egyszer csak azon kapjuk magunkat: alig van rá szükség, hogy kiszolgáljuk a gyermekünket. S a legjobb, hogy mindezt élvezni is fogják, hiszen a függetlenség természetes emberi vágy!
Egy kisgyermek születésével számos dolog változik meg az ember életében – s ezekhez a változásokhoz bizony alkalmazkodnunk kell. Az élet ugyanakkor zajlik tovább: rengeteg feladat vár ránk a csecsemő ellátásán kívül is – például az étel sem főzi meg magát! A tennivalókba azonban – egy kis kreativitással – a csemetéket is nyugodtan bevonhatjuk!
Kezdetben a hordozás lehet a kulcsmegoldás, később azonban érdemes beszerezni egy tanulótoronyt. Előbbinél a gyermek mindössze szemléli a felnőttek munkáját, utóbbinál viszont be is kapcsolódhat. Keverhet, önthet, pucolhat, gyúrhat, vághat: bármit elvégezhet, ha az eszközök biztonságosak és méretben passzolnak hozzá. Talán mondani sem kell, mindez micsoda élménykavalkád! Ilyenkor minden érzékszerve aktivizálódik, s szó szerint rácsodálkozik a számunkra rutinos, unalmas tevékenységekre. Nincs az a játék, ami helyettesíteni tudná ezt a tapasztalást!
A kicsik számára fontos a rend – még ha ezt kevesen is hiszik el. Pedig könnyen letesztelhetjük, hogy ez tényleg így van! Ha alapjáraton rendezett környezetben élünk, helyezzünk át egy mindennapi használatban lévő tárgyat a gyermek tudta nélkül. A csemete minden bizonnyal fel fog figyelni a változásra, és vissza akarja majd rendezni az eredeti pozícióba.
A gyermekek rend iránti igényét leginkább úgy támogathatjuk, ha tematikusan rendezzük be a kis életterüket. A könyvek a könyvespolcon, a ceruzák az alkotósarokban, a játékok a játékos polcon, a ruhák a ruhásszekrényben legyenek! Mivel az átrendezést összezavarónak élik meg, inkább kerüljük, ha lehet.
A rendhez a tisztaság is hozzátartozik: a takarításba is érdemes a gyerekeket bevonni. A kicsik imádnak tisztogatni és a törölgetni, ezért lelkesen bekapcsolódnak bármilyen ezzel kapcsolatos feladatba: legyen az a polcok portalanítása vagy a padló felmosása.
Az önállóságnak az öltözködésben is teret adhatunk. Ehhez a leghasznosabb kellék egy gyerekméretű, könnyen áttekinthető ruhásszekrény. Csodával határos módon már a kúszó- mászó baba is képes kiválasztani, mit szeretne viselni aznap! Az alapszabály ugyanakkor az, hogy minél kisebb a lurkó, annál kevesebb választási lehetőséget szabad neki felkínálni. (Korai szakaszban ugyanis a gyermek még nem képes túl sok opció befogadására. A sok lehetőség csak összezavarná – ami akár érdektelenséghez is vezethet.) Az egy év alatti (és körüli) gyermek legfeljebb két választási lehetőséget kapjon: később, ahogy fejlődik, hozzáadhatunk mindig egyel többet. Figyeljük, hogy a csemeténk számára mennyi a komfortos, és ehhez igazodjunk.
A gyermek ruhásszekrényét ne egy ruhatárként képzeljük el, ahol egymáson tornyosulnak a bodyk és kezeslábasok! Erre a célra tartsunk fenn egy külön polcot máshol. Abban, amihez a gyermek is hozzáfér, csak annyi holmi legyen, amennyiből könnyedén képes választani.
Ha a kezdetektől fogva azt támogatjuk a gyermekünkben, hogy az őt érintő dolgokban van választása, akkor határozottabb és magabiztosabb felnőtt lesz belőle.
A Montessori-módszer szerint nevelkedő gyermekek sokkal több lehetőséget kapnak arra, hogy kitapasztalják a világ működését. Ez nagyobb szabadságot jelent számukra – amit persze határok kereteznek. A határokat mindig a szülők állítják fel, szem előtt tartva a gyermek biztonságát és egészségét. Ezeken belül ugyanakkor a csemete szabadon tevékenykedhet, és kipróbálhat olyan dolgokat is, amelyekkel óvatosan kell bánni. (Persze, ez nem azt jelenti, hogy a veszélyes eszközöket számukra is elérhető helyen kell tárolni!)
Az alapfeltevés az, hogy a gyermek nem akar szándékosan kárt tenni magában, ezért ha megtanítjuk neki a veszélyes eszközök helyes használatát, képes lesz velük kellő odafigyeléssel dolgozni. Ide tartozik a kés, az olló, a tű, a fűrész és egyéb éles eszközök, de a tűzzel való manipuláció is. Ezekből beszerezhetők a gyerekek számára is biztonságosan használható verziók, a használatuknál ugyanakkor nélkülözhetetlen a felnőtt közvetlen jelenléte. A szülő vagy lássa el a gyereket instrukciókkal, vagy ő maga is vegyen részt a műveletben!
A tűzzel való ismerkedés kezdődhet a gáztűzhelynél a konyhában, a tábortűznél a nyári sütögetések alkalmával, de megpróbálkozhatunk a gyertyagyújtással is. (Ez esetben érdemes minél hosszabb gyufaszálat választani.) Ha a gyermek biztonságos közegben ismerkedik meg a veszélyes eszközökkel, nem fog kényszert érezni arra, hogy titokban tesztelje őket.
A nyári időszakban számos kültéri elfoglaltság is szóba jöhet, melyek nemcsak élvezetesek, de tapasztalaton alapuló tudással gazdagítják a gyermekeket. Feszítsünk ki egy madzagot két fa közé vagy az erkélyen úgy, hogy a gyermek elérje azt, és bízzuk rá a saját ruháinak a teregetését. Ez a kicsi szemében egy rendkívül komoly feladat, és garantáltan értékelni fogja a megszavazott bizalmat!
Persze, előbb mutassuk meg neki mi magunk a műveletsort, hogy legyen egy mintája, amit követni tud. Magyarázzuk el, mit miért csinálunk! Miért rázzuk ki a ruhát? Miért tesszük közvetlenül egymás mellé őket? Hogy működik a csipesz?
Hová tűnik a nedvesség? A száraz ruhákat együtt össze is gyűjthetjük, majd kiegészíthetjük mindezt azzal, hogy megtanítunk neki egy egyszerű hajtogatási technikát – amivel a gyermek önállóan el tudja pakolni a ruhadarabokat.
A Montessori-módszer sokat foglalkozik az érzékszervek aktivizálásával, hiszen ezekkel gyűjtünk ismereteket a világról. Illatokat, ízeket, látképeket rögzítünk, amelyeket később is képesek vagyunk előhívni. Hogyan tudnánk beiktatni a mindennapokba egy ilyen érzékszerveket stimuláló élményt? Rendkívül egyszerűen: szedjünk közösen gyümölcsöt, zöldséget, gyűjtsünk gyógynövényeket, dolgozzuk fel őket tetszés szerint. Közben szagoljuk, kóstoljuk meg őket, ismerkedjünk az állagukkal, harapjunk beléjük, vágjuk fel, aprítsuk, esetleg pépesítsük őket. Egy kisgyermek számára mindez csupa-csupa kaland és felfedezés!
A kertről vagy balkonládákról való gondoskodás ugyancsak jó móka! Különösen, ha megengedjük a gyermekünknek, hogy bepiszkítsa magát. Rendkívül fontos, hogy a következő generációval megtanítsuk a környezetünk szeretetét, megbecsülését és védelmét. Ezért a gyerekeknek ott a helyük a kertben, a növénygondozásban egészen a magvetéstől az aratásig.
Ilyenkor a kicsik nemcsak gyakorlati tudással gazdagodnak, de lehetőségük van megfigyelni, gondoskodni, türelmet gyakorolni. Praktizálhatják az óvatos bánásmódot, és megismerhetik az egyes növények ismertetőjegyeit, részeit, illetve a táplálásuk módját. Mindezt akár kicsiben, egy-egy virágcserépben – vagy nagyban, odakinn a kertben is. A lényeg, hogy – így vagy úgy – részük legyen benne!
Ahogy a belteret a gyermek igényeihez igazíthatjuk, ugyanezt megtehetjük az udvarral is. Nagyszerű ötlet például egy kinti konyha, ahol a kicsi tisztogathatja a játékait vagy ahonnan vizet hordhat a homokozóba. Biztosíthatunk számára megfelelő méretű kerti szerszámokat: gereblyét, kapát, ásót, talicskát, hólapátot – így minden évszakban bevonhatjuk az udvar és a kert karbantartásába.
A kinti tevékenységeket színesíti, ha időnként nagyítóval és távcsővel vágunk neki a táj feltérképezésének. Így a gyermek közelebbről is szemügyre veheti a körülöttünk nyüzsgő élővilágot. Eközben gyűjtögethetünk is: falevelet, kavicsot, csigaházat és egyebeket, melyekből a gyerekszobában minikiállítást csinálhatunk. De egy kis ládikóban is elraktározhatjuk őket, esetleg felhasználhatjuk kézműves foglalkozásokhoz.
Ha már a művészetnél tartunk: érdemes kipróbálni a plein air festészetet is! Utóbbi nem más, mint a táj és a természeti jelenségek megörökítése a szabad ég alatt. A módszer a 19. században vált népszerűvé, leginkább a realizmusnak és az impresszionizmusnak köszönhetően. Nem kell hozzá más, mint egy rajztábla – a célnak megfelel egy kemény kartondarab is – és a technikához megfelelő papír. (A festészethez alkalmasabb az akvarellpapír, mely jobban tűri az áztatást, mint a klasszikus rajzlap.)
Legyenek kéznél ecsetek, festék, víz és rongy! Az sem árt, ha a gyermekre feladunk egy kötényt. Nem marad más hátra, mint kiválasztani egy látványos szegletet, majd megfelelő távolságban letelepedni egy pokróccal, ahol kényelmesen belemerülhetünk az alkotásba.
Szalma Nikoletta
