Hűtlenség nélkül boldogan

Sok mindenben különbözünk. Egy dologban azonban hasonlítunk. Szeretnénk boldogságban élni párunk mellett – reggel és este, zivatarban és napsütésben, hó végén és hó elején. Egy életen át. Aztán jönnek a rohanó mindennapok, a rosszkor kimondott rossz szavak, a „fal felé fordult“ éjszakák. Vajon mivel rontjuk el? – tettük fel a kérdést dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeutának, a Megcsalás nélkül című sikerkönyv szerzőjének.

Mihalec Gábor az USA-tól a balti államokig több mint húsz országban meghonosodott házassági felkészítő és tanácsadó program, a Gyűrű-kúra megalkotója.

(© 777luckyfish)

– A szülői házból magunkkal hozott minta úgy működik, mint egy robotpilóta. Éljük az életünket, fogjuk a kormányt a kezünkben, de amint stresszhelyzetbe kerülünk, bekapcsol a robotpilóta. Gondolkodás nélkül elkezdünk úgy viselkedni, ahogy hasonló helyzetekben a szüleink viselkedtek. A kérdés csak az, hogy jó-e az átörökített megoldás. A Gyűrű-kúra nagyon jó lehetőség arra, hogy tíz témakörben (a házasság célja, kommunikáció, konfliktuskezelés, pénzkezelés, szabadidő, szexualitás, gyermek- és szülői szerep, após- és anyós szerep, lelkiség) szembesüljünk a szülői mintákkal.

– A legújabb statisztikák szerint a házasságok majdnem fele válással ér véget. A Gyűrű-kúrát abszolvált párok esetében jobb az arány?

– Jelen pillanatban a Gyűrű-kúra az egyetlen olyan párkapcsolati tréning Magyarországon, amelynek empirikus hatékonyságvizsgálata van. A résztvevő párok a tréning megkezdése előtt, a tíz foglalkozás befejeztével, majd fél évvel később töltik ki azt a tesztet, amely a feje tetejétől a talpáig átvilágítja házasságukat. A számok azt mutatják, hogy egy kapcsolat, ha csak „élünk” benne, de semmit sem teszünk érte, akkor lefelé halad, ha viszont tudatosan „működtetjük”, akkor valami szépet hozhatunk létre.

– A fiatalok körében elterjedt az együttélés a házasság előtt vagy éppen helyett. Ön szerint ez jó dolog?

– Együttélés és együttélés között óriási különbség van. Amerikában még mindig a házasság a végcél, Európában az együttélés már inkább csak az alternatívája a házasságnak. „Együtt élünk, szabadon, nekünk ez jó, nem is akarunk mást!” – hangoztatják a felek. Én azt gondolom: ha egy kapcsolatban nincs benne az elköteleződés, a feleket sok lelki sérülés érheti. Sokszor a nő „biztosra” szeretné tudni (hiába, ketyeg a biológiai órája), hogy ők egyszer majd egy család lesznek. A férfi viszont jogosan mondja: „Én nem ígértem neked semmit”. Ráadásul minél hamarabb következik be az első szexuális együttlét, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a fiataloknak később kommunikációs gondjaik lesznek.

Amikor két ember megismerkedik, a kommunikációjuk elkezd fejlődni. Egészen addig a pontig, míg szexuális kapcsolatot nem létesítenek. Ettől a ponttól kezdve aztán a szexualitás átveszi a beszélgetés helyét, és a kommunikáció nem igazán fejlődik tovább. Ezért nem kell elsietni.

– Milyen jelekre kell odafigyelniük azoknak a fiatal házasoknak, akiknek nincs lehetőségük részt venni ezen a (nálunk még nem elérhető) felkészítésen?

– Azt gondolom, fontos figyelembe venni, milyen fázisban van éppen a kapcsolatunk. Amikor két ember még nem él együtt, csak készülnek a házasságra, akkor a legnagyobb veszélyt a rózsaszínű szemüveg jelenti. A párok mindenáron kerülik a konfliktusokat, mert azok kikezdenék azt a rózsaszín felhőt, amiben élnek. Ebben a szakaszban igazából nem egymásba vagyunk szerelmesek, hanem egy megálmodott, megrajzolt képbe (ami néha köszönő viszonyban sincs a valósággal). Aztán egyszer csak kijózanodunk, és rájövünk: a kép és a valóság nem teljesen fedi egymást. Később, mikor a pár már együtt él, megint síkossá válhat a terep: kialakulnak a tipikus veszélyes pontok. A beszélgetések felszínessé válnak, már nem annyira fontos a másik megismerése és meghódítása. Minek, hiszen már becserkésztük a nagyvadat, már nyeregben érezzük magunkat. Kapcsolatunk átfordul funkcionálisba. Fizetjük a számlákat, megbeszéljük a közös döntéseket, elmegyünk nyaralni, bevásárolni, mindenki teszi a maga dolgát, de a varázs kezd megkopni. Felszínre törnek a szőnyeg alá söpört konfliktusok, és ha nem találunk megoldást, a viszony elmérgesedik. A pár már nem azért veszekszik, mert meg akarja oldani a konfliktust, hanem azért, hogy „nekem legyen igazam”. Intő jel, ha a szex rutinná válik – és a meglepő helyét a megszokott veszi át.

– Sajnos, a figyelmeztető jelek fölött az ember sokszor átsiklik, és csak akkor jön rá, hogy baj van, amikor megjelenik az a bizonyos „harmadik”. Az érzelmileg elhidegült kapcsolatokra jellemző inkább, hogy kettő helyett hárman leszünk az ágyban, vagy egyszerűen csak vannak olyan Casanova-típusú férfiak, akik javíthatatlanok?

– „Én ilyen vagyok, nem tehetek róla.” Ez csak egy jó kifogás, ami felmentést ad a bűnösnek. Vannak olyan férfiak, akik a hormonális háttérre szeretnek hivatkozni, és szegény tesztoszteront teszik felelőssé a botlásukért. Valóban a tesztoszteron az a hormon, amely a férfit (többek közt) vadászatra készteti. De minden alkalommal, amikor a férfi orgazmust él át, az agyában hatalmas mennyiségű vazopresszin hormon szabadul fel, amely az agynak a kötődésért felelős részét stimulálja. Vagyis erősíti a hűséget, a monogámiát. Sok férfi szeret játszadozni, szeretőt tartani – de nem akar megválni a feleségétől, elszakadni a gyerekeitől. Mert a házasság a családról is szól. A férfi mindkét „színtéren” kimazsolázza magának a jót. Terápiás gyakorlatomban ezt látom: ha kiderül, hogy a férjnek van valakije, a feleség bepánikol, és versenyre kel a konkurenciával. Elkezd olyan fehérneműt vásárolni, amilyet korábban soha nem vett volna fel, szexuálisan nyitottabbá, érdeklődőbbé válik, a pasi kedvenc ételeit főzi… Szóval, a férj szemével nézve jó irányba változik. A férj ott találja magát „középen”, és csak nézi, hogy egyszerre két nő lesi minden kívánságát. Soha nem volt még ilyen jó dolga! Miért is változtatna? Minek is válna?

Mihalec Gábor (© Mihalec Gábor / Facebook)

– „A házasság jó dolog, csak kicsit sokáig tart” – írta naplójában Eötvös József. Régen az „örökké” jó, ha tíz-tizenöt évet jelentett. Bezzeg most! Lehet az ember egy életen át hűséges?

– Azt gondolom, sok minden van, amit tudatosan megtehetünk annak érdekében, hogy házasságunk tényleg boldog legyen ugyanazzal az emberrel. A többség a saját kárán jön rá a megoldásra. Én például néhány hónappal az esküvőnk után (ennek már húsz éve!) szembesültem a ténnyel, hogy igenis vannak dolgok, amelyeket „ a fejben” kell elrendezni. Egy nap észrevettem, hogy már alig tudom becsukni a pénztárcámat. Tartalmát kiborítottam az asztalra, és elkezdtem kupacokba válogatni: ez kell, ez szemét, ezt máshová rakom, és egyszer csak egy óvszerre került sor. Abban a helyzetben találtam magam, hogy van egy feleségem, akinek hűséget fogadtam, és van a pénztárcámban egy óvszer – „mindenesetre”. El kellett döntenem, hogy visszarakjam-e. Ha magamnál tartom, mindig nyitva lesz egy kiskapu, viszont ha kiveszem, azzal bezárok egy ajtót. Máig úgy érzem, hogy a határok lezárása igazából nem az esküvőnkön történt meg, hanem azon a csütörtök délutánon, amikor az óvszer a szemetesben landolt. A döntés mindig a miénk! És nagyon hálás vagyok azért, hogy azóta sem ért kísértés. A határok ki lettek jelölve! Sok ember ott hibázik, hogy szabad gyököket hagy maga körül. Ezek az emberek kétértelmű poénokat sütnek el, mintha csak azt várnák, mikor fogja valaki visszaütni a labdát. Más emberek szeretik megérinteni a másikat üdvözléskor, beszélgetéskor. Az ilyesmivel be lehet vonzani a „bajt”. A hűség: érték. Ám a hűség nem azt jelenti, hogy nem látok, nem hallok, nem reagálok mások jelzéseire. Mindenkinek jólesik, ha pozitív megerősítést kap. A határon egyensúlyozni – ez a jó házasság titka.

– Egy helyen azt írta, hogy a jó házassághoz kell az intimitás, az elköteleződés és a szenvedély. Hogy lehet ezt a hármast évtizedeken át megőrizni?

– Ritka az, amikor mind a három érzés egyforma arányban van jelen, néha az egyikből van több, máskor a másikból. Ha hosszú távon megvan az intimitás és az elköteleződés, de hiányzik a szenvedély, akkor a házasság ugyancsak szárazzá tud válni. Az intimitásnak (és most itt nem csak a szexről beszélek) is jelen kell lennie az életünkben. Van egy személy, aki előtt minden állarcomat le merem tenni, nem kell félnem az elutasítástól, attól, hogy sérülök. Carl Rogers azt mondja, hogy a feltétel nélküli elfogadás a legmélyebb élmény, amit egy ember képes átélni. A férfiaknak ezt tanulniuk kell.

Nem születünk jó férjeknek – jó férjekké válunk! Én is hibát hibára halmoztam, de ha fontos nekünk a másik, akkor megtanuljuk. Ha csak fele annyit tájékozódunk kapcsolati ügyekben, mint amennyit az autónkról olvasunk, akkor már egészen jó férjek tudunk lenni.

– Milyen problémákkal keresik meg a párok a leggyakrabban? Általában mindketten motiváltak, vagy az egyiket a „fülénél fogva” rángatják el a tanácsadóba?

– Tízből nyolc esetben a feleség kezdeményezi a találkozót, a férj pedig csak azért jön el, mert ultimátumot kapott. Sokszor azonban mire a férfi kapcsol, és végre elköteleződik, addigra a feleség már feladja. Ilyenkor a terapeutának nagyon keményen kell dolgoznia, hogy szinkronba hozza őket. Hogy mindketten egy időben ugyanannyira akarják megmenteni kapcsolatukat. És ha ezt elérjük, kezdődhet az igazi munka. A leggyakoribb probléma nálam a megcsalás. Ennek nagyon sokféle háttere lehet. Én azt a nézetet képviselem, hogy egy kapcsolat válsága soha nem írható csak az egyik fél számlájára. Erre a következő példát szoktam felhozni: az az ember, akit otthon franciakrémessel várnak, nem fog száraz kifliért könyörögni a szomszédban. A másik helyzet, amikor valakit a kíváncsiság hajt. Igen, igen, jó otthon az a krémes, de vajon a szomszédban hogyan csinálják? Egy férfi mesélte, hogy közel harminc éven át élt boldog, kiegyensúlyozott házasságban, de mivel a felesége volt az első nő az életében, állandóan ott bujkált benne a kérdés: valaki mással milyen lehet? És addig-addig dédelgette, míg belesétált a csapdába. És van, amikor az a másik az aktívabb. Ahogy az egyik feleség mondta: „De mi van akkor, ha a szomszédban egy cukrászda működik?” Bizony megesik, hogy a szerető addig ostromolja a férjet, míg annak ledőlnek a bástyái.

– Ha valakit megcsalnak, sérül a nőiessége, önbizalma, hite a „mi”-ben. Mi, nők hajlamosak vagyunk a társfüggőségre, a férfiak meg a birtoklási vágyra. A kérdés: a széttört érzelmeket össze lehet ismét puzzle-ként rakni?

– Arra a félre, aki félrelépett, a bocsánatkérés fázisai várnak. Az első mindig a „sajnálom, hogy kiderült”. Ilyenkor a megcsalt félnek, bármennyire is nehéz, nem szabad azonnal kilépnie a kapcsolatból. Mert minden esetben elérkezik a második fázis: „Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked.” Ez már egy empatikusabb fázis, amikor a csaló beleérez a másik helyzetébe, és tudatosítja, mennyi fájdalmat okozott, mennyi év közös munkáját ásta alá, mekkora bizalmi válságot idézett elő. Ez egy óriási érzelmi megrázkódtatás. A harmadik fázisban sokan ki tudják mondani: „Sajnálom, hogy megtettem.” Sokan nem. A megbocsátásnak, ahogy a gyásznak is, megvan a maga lefolyása. Az első fázis, amikor valaki bármilyen zenét meghall a rádióban, bármit csinál, csak ez jut az eszébe. S közben állandóan sírhatnékja van. Ezt meg kell élni. Egy idő után már nem ez jár állandóan a fejében, és már nem akadályozza a mindennapi munkavégzésben. Igazából van egy negyedik fázis, amit nagyon kevesen érnek meg: hogy sokkal jobb lett a házasságuk, mint előtte volt.

– Sok házasság akkor bomlik fel, amikor a felek már felnevelték a gyerekeiket, megteremtették a biztos egzisztenciájukat.

– Az embert általában negyven körül utoléri az életközépi válság, amikor jellemzően a férfiak mintha egy kicsit „megbuggyannának”. Amikor azt érzik, hogy most vannak az életük közepén, a teljesítőképességük csúcsán – innét már csak lejjebb vezet az út. És jönnek a kérdések: Elértem mindent, amit akartam? Vajon mi hiányzik még? Újfajta életre vágynak: egy másik emberrelL, aki mellett őke maguk is másak lehetnek. Gyakori, hogy lecserélik a családi kombit egy sok lóerős sportkocsira, munkahelyet váltanak, és új szexuális élmények után kezdenek vágyakozni. Pótolni kell mindent, amiről eddig lemaradtak.

– A romantikus filmek és a mesék legtöbbször úgy érnek véget, hogy „…és éltek boldogan holtomiglan-holtodiglan”. Ön hogy látja: létezik örök szerelem?

– Szeretnék hinni benne, hogy igen, létezik. Sok párt ismerek, amelyek megélték az örök szerelmet.