Kertész vagyok... Mi jót nevelek a kertemben? – erre a kérdésre keressük a választ, olvasóinkkal karöltve. Várjuk további leveleiket.
Elsőképp Jancsó Bernadett (Csallóközaranyos) mesél egy kezdő hobbikertész mindennapjairól.
A zöld növényekkel sohasem voltam kompatibilis, valahogy nem maradtak életben mellettem, és a kertnek sem voltam a barátja. Ennek ellenére nemrégiben családi házba költöztünk. Azontúl érdekelni kezdtek az erkélyre telepíthető kis veteményesek – illetve maga a gondolat, hogy próbáljuk ki a hobbikertészkedést. Arról nem is szólva, hogy egy olyan házban leltünk otthonra, amelyet már hosszú évek óta elhanyagoltak.
Elburjánzott bokrok, kiszáradt almafa, vadregényes körtés, sőt, egy hajdani sziklakert nyomai is megtalálhatók voltak az udvarban.
Idén nem tűztünk ki nagy célokat: készüljön el a sziklakert, legyen meg a magaságyás. Néha látom magam előtt a kert jövőbeli képét, a szépen metszett fákat, a fűszerkertet, de ezekkel még várni kell. A helyzet egyáltalán nem siralmas, sőt. Mindennek van előnye... Kora tavasszal a kert egyötödét például ellepte a gyermekláncfű: egy hétvégi aratás után mézet főztem a virágaiból.
A jófajta bodza is virágzik már a kerítés mellett, ebből a jövő héten bodzaszörpöt főzök. Idővel birtokunk minden részét meghódítjuk, de egyelőre csak élvezzük az ajándékait, melyekkel hétről hétre elhalmoz bennünket.
A jó bodza levelei lefelé állnak, s magasabb: innen tudhatjuk, hogy nem a rosszfajta bodzával van dolgunk. A földi bodzában ugyanis ciánvegyület van, a miénkben bezzeg rengeteg jóféle anyag található, vitaminokat tartalmaz, és vérnyomáscsökkentő hatású.
A piros muskátli
Ez volt az első és legfontosabb fióktervem! A férjem egy régi nógrádi településről származik: vérbeli palóc fiú. Náluk a faluban aranyszabály, hogy nyáron minden ablakban piros, lehetőleg futómuskátli virítson. Mikor először megnéztük a házunkat, előlegben már örvendezett, hogy milyen jól fog kinézni, ahogy az összes ablakban ott virít majd a piros virágtenger.
Munkatársunk, Jancsó Bernadett a kertészkedéssel kapcsolatos kísérleteiről számol be nekünk
Beköltöztünk, kisütött a sápatag tavaszi nap, én pedig elültettem az első harminc tő muskátlimat. Ám tápszer ide, kellő mennyiségű fény oda, nincs menekvés, ha támad a reggeli fagy. Az én virágaim is eldobták a hajtásaikat. Gyászoltam is a népirtást, amit Fagy Jankó okozott! Első látásra úgy tűnt, mindegyik tő kipusztult, valami csodának (anyukám tápoldatának) köszönhetően végül csak a virágok harmadától kellett végső búcsút venni.
Magaságyás
A Covid-járvány alatt rendkívül felkapottá váltak a balkonkertek. Én azért döntöttem az erkélyes zöldségtermesztés mellett – annak ellenére, hogy volna hely a kertünkben –, mert okosnak látszott kicsiben elkezdeni a kertészkedést. Így, ha minden kipusztul, akkor sem kell majd egész szezonban az üres kertet nézni.
Két darab háromszintes magaságyást szereztünk be. A hobbikertész nagy kedvence ugyanis a magaságyás. A magaságyásnak ezer és egy fajtája létezik, a ládát készen meg lehet vásárolni (mint ahogy én is tettem), vagy mi magunk is eszkábálhatunk egyet, ha ügyes barkácsolók vagyunk.
Az emelkedő árak is abba az irányba terelnek bennünket, hogy termeljük meg zöldségszükségletünk nagyobbik hányadát. A magaságyás egyik előnye, hogy megkönnyíti a gyomlálást..
A miénkben az alsó szinten a zöldségek, a középső szinten a fűszernövények találtak otthonra, legfölülre pedig a csilipaprikák költöztek. Azt mondják, ha jól megtervezzük, akár három alkalommal is veteményezhetünk.
A kora tavaszi vetéssel én már elkéstem, a fagyok pedig túl sokáig tartottak. Így az lett a fő célom, hogy legalább kétszer bevessem az ágyásom. Az első körben borsót, retket, salátát és kétféle hagymát ültettem, a második körben jöhet majd a paradicsom, a cukkini és a répa.
Palántázás
Idén három hosszú palántáztatót töltöttem meg. Az egyikbe paradicsom és koktélparadicsom került, a másodikba ötféle csilipaprika, a harmadikba pedig a répa és különböző fűszernövények. A kicsit tapasztaltabbak most a fejüket csóválják. Én, a növények réme, a zöldfülű kezdő mindjárt répával próbálkozom?! Erre is van magyarázatom. Bálint gazda honlapján azt olvastam, hogy lehetőleg minden növényt palánta formájában ültessünk ki a magaságyásba.
A minden kategóriába pedig a répa is beletartozik. Tehát nagy buzgalommal elültettem a répamagokat – 2-4 cm mélyen – a földbe. Amikor elkezdtem hangosan panaszkodni, hogy csak várok, várok, de hiába várok, a férjem megkérdezte, hogy mégis, mire várok. Netán a Messiásra? Dehogy, a répára!
Erre hangos nevetésben tört ki, majd megérdeklődte, hogy hova ültettem a krumplit. Netalántán a répa mellé? Nekem még akkor sem esett le a tantusz, hogy valamit nagyon elbaltáztam. Tudniillik azokat a zöldségeket, amelyek a föld alatt nőnek, nem kell palántázni, sőt, nem is lehet.
Utólag teljesen logikusnak tűnik az alapvetés. Utólag! Ezen az apró gikszeren kívül minden rendben ment, sőt, annyi paprika- és paradicsompalántám bújt elő a földből, hogy osztogattam is belőle.
Rájöttem, hogy a palántázás egyáltalán nem bonyolult művelet: csak meleg, napfény és víz kell hozzá... Na meg cserép, föld és fürge kis magvak.
Sziklakert
Amikor elkezdtem tervezni, hogy mit fogunk kezdeni a kiskertünkkel, több ismerősöm is azt ajánlotta, hogy próbálkozzunk meg a sziklakerttel. Egy sziklakertben ugyanis strapabíró növények laknak – ami a hozzánk hasonló kezdőket sikerrel kecsegteti. Kialakítása adott volt a telken, hiszen egy „félig magaságyás, félig sziklakert vagyok” képződmény várt bennünket, bár mára a gyom alaposan benőtte.
Nagy örömmel fedeztem fel, hogy nem a kövirózsa az egyedüli növény, ami a sziklakertbe kiültethető; mellette rengeteg apró, színes virágból választhatunk, melyek bármelyik virágboltban elérhetőek. Így egy élő, virágzó, az év nagy részében aktív, színes kiskertet hozhatunk létre.
A buktatók akkor jöttek, amikor elkezdtük kitakarítani a kiskertet. Először is: a korábban elültetett díszcserje tönkretette a talajt. Rengeteg időbe telt, mire a gyökérzetét eltüntettük. Nagyobb fejtörést okozott, hogy a felső földréteg alatt építkezési hulladékot találtunk. Nem csináltunk belőle tragédiát, bár a fel-felbukkanó féltéglák megnehezítették az ásást.
Ám mikor nagy mennyiségű üvegre, fémcsövekre és mindenféle műanyagra bukkantunk – annak már a fele se volt tréfa. De ezzel is bírtunk. Már csak azért kellett szurkolni, hogy megfeleljen a föld a virágaink számára.
A sziklakert elkészítése többhetes munkánkba került. Csak a gyomlálás és a kitakarítás több délutánt igényelt. A virágok strapabíróságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy előtte két hetet cserépben laktak a teraszomon.
Virágok a lakásban
Ettől féltem a legjobban! Össze sem tudom számolni, mennyi szobanövény költözött át a másvilágra a környezetemben. Komolyan megfordult a fejemben, hogy lehet valami a testszagomban, ami nemes egyszerűséggel megöli őket. A legújabb szerzeményem egy rákvirág.
Nem igazán vagyok a horoszkópok híve; inkább csak érdekességnek tartom az asztrológia hiedelemrendszerét. Kollégáimmal rendszeresen felolvasást tartunk egymásnak a napi horoszkópokból. A leírások szerint hozzám a rákvirág illik, mert minden mást megölök. Igen, még a kaktuszt is.
Annyit elmondhatok a legújabb szobanövényemről, hogy egy hónap után még mindig él, sőt, új leveleket hozott. Igaz, az egyik levelet megrágta a kutya, de szerencsére nem ízlett neki. Így talán túléli ezt az újdonsült barátságot.
Ezeken kívül még van egy-két virágom, melyek épp a nagymamámnál vannak rehabilitáció-terápián, mert majdnem kivégeztem őket. Szerencsére a többség helyrejött, így rövidesen újra visszaköltözhetnek.
