Déjà vu-nek hívják azt a különös élményt, amikor az ember úgy érzi, hogy ezt a helyet már látta, vagy ezt a helyzetet már átélte egyszer. Csak azt nem tudja, hogy mikor és hogyan. Ez a déjà vu rejtélye.
Nem vagyunk őszinték magunkhoz... Nemegyszer hallottuk, hogy a százszor elmondott hazugság igazsággá válik. A pszichénk is hasonlóan működik, ha mindig ugyanazzal a gondolattal bombázzuk.
Az álmodozás a sikerhez vezető út kulcsa: mi fog történni velem a sarkon túl, holnap, egy év múlva? A végén az ember azzá válik, amire a lelkében vágyik. Mert az álmok egyszer valóra válnak.
Szendi Gábor pszichológus Párbajok nélkül – Okok helyett megoldások című könyvében bemutatja, hogy tudunk megváltozni egy korszerű módszer segítségével, a viselkedésterápiával.
Gyerekkorunk óta arra tanítanak bennünket, hogy valósítsuk meg az álmainkat. Rossz tanács! Mert az álmok teszik tönkre az ember életét. A délibáb kergetése nem vezet jóra.
Mostanában elég gyakran szóba kerül az önimádat, közkedvelt szóval a nárcizmus. Milyen megnyilvánulásai vannak ennek a személyiségzavarnak? Miből vehetjük észre mégis, hogy nárcisztikussal van dolgunk?
A rákos betegek vagy más súlyos betegségben szenvedők gyakran hallanak ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket: „azt hiszem, ez a betegség figyelmeztetni akar valamire”, „ez annak a jele, hogy lassítanod kell”, „változtatnod kellene az életeden”.
Kinyomom a hasam. Behúzom. Oldalra fordulok, kinyom, behúz. A hasamon két kocka, de olyanok, mint a zselatinos sütemények: remeg a tetejük. Mégis szépnek látom őket, mert „enyém sütik”. Egy öninterjú következik arról, hogyan pánikoltam be a szülés után, és kötöttem végül egy egészen jó kompromisszumot önmagammal.
"Soha nem kerülünk olyan helyzetbe, amely meghalad bennünket. Minden helyzet, amellyel szembesülünk, az életünk olyan pontján áll elő, amikor képesek vagyunk túllépni rajta és megtalálni azt a gyógyító választ, ami mindenkin segít."