A kilencéves Szandi levele anyukájának: ,,Azzal kezdeném, hogy nagyon szeretlek! Olyan jó, hogy te vagy az anyukám! Szeretem, ha reggel fésülöd a hosszú hajam, s együtt választjuk ki a szép színes hajpántot. Szeretek veled biciklizni a töltésen.,,
Az utóbbi pár évben nem csupán a mi életünk változott meg, de a gyerekeinké is. Igazság szerint az övék már csak ilyen lett. Az online világ betüremkedett a való világ és a pici énünk közé.
Tisztelt Szerkesztőség! Már majdnem tíz éve, hogy elváltam. A volt férjem alapjában véve nem rossz ember, csak képtelen a testi hűségre. Talán ha szemet tudtam...
Mindenkiben él egy belső gyermek, s aszerint bújik elő belőlünk, hogy milyen volt a gyermekkorunk. Képzeljük el, hogy már negyvenévesek vagyunk, de néha egy ötéves gyermek irányít bennünket.
A szülők szívesen dicsérnek, hiszen ezzel semmit sem ártanak, sőt, motiválják a gyereket... A szakemberek azonban másképp látják ezt: nézzük hát meg közelebbről, hogyan adhatunk megfelelően visszajelzést a csemetéinknek.
Ha nem lennének lányaim, egészen más ember volnék. Minden más lett, mint ahogyan vártam. Ez volt az első felismerés, amit a lányaim születésekor megtapasztaltam.
Pénzt kérnek kölcsön, becsapják őket, mert hiszékenyek, túl sokat isznak (!), veszélyesek, ha volánhoz ülnek… Nem a serdülőkről van szó, hanem a mi hetven-nyolcvan éves szüleinkről. Mit tehetünk?
Hol vannak elrejtve az iskolák valódi problémái, mi segíti, és mi nehezíti a tanárok munkáját? – ezekre a kérdésekre kerestem a választ egy pszichológus és egy pedagógus segítségével.
„Közel sem mindegy, hogy a családok hogyan élik meg a felnőtté válásáig vezető utat. A cél, hogy szülő és gyermek egyaránt nyertesként kerüljön ki ebből az időszakból!” – vallja Benko Emőke, aki pedagógusként és coachként egyaránt tinédzserek problémáira szakosodott.
