Miért fordulunk egyre inkább a jósokhoz? Oka lehet a csalódás a modern világban, hiszen mára bebizonyosodott, hogy sem a számítógépek, sem a modern tudomány nem vált meg bennünket. Ugyanúgy megtörténik velünk a rossz, a tudomány által feltalált fegyverekkel pusztító háborúkat indít az ember – és számtalan olyan dolog van, amire nincs magyarázat.
Ezért vannak, akik meg vannak győződve arról, hogy kártya, kristálygömb, tükör vagy más eszközök segítségével betekintést nyerhetünk a jövőnkbe. És sokszor még azok is, akik szerint kitaláció az egész, és sorsunk alakulásáért csakis mi vagyunk a felelősek, semmi sincs előre elrendeltetve – még ők is elismerik, hogy „lehet benne valami”. Hisz mára nyilvánvalóvá vált, hogy minél többet ismerünk meg a való világból, annál jobban tudjuk, hogy mennyi mindent nem tudunk még.
(© instagram.com/morysetta)
Kérdezhetnénk még, hogy mi minden misztika vagy ezotéria alapja. Tudjuk, hogy vannak emberek, akik hisznek abban, hogy a látható világon kívül van egy másik világ is, ami fizikailag nem érzékelhető. Hisznek abban, hogy van egy földi világ, s fölötte van egy szellemi világ is. Igazából ez minden vallásos hit, de minden ezotéria alapja is. Az ezotéria része az emberi kultúrának, hisz rengeteget írtak már erről a kettősségről.
A vallások persze nem szeretik, mikor az ember leselkedni akar, be akar kukucskálni ennek a másik világnak a kulisszái mögé. Az emberre a születésétől a haláláig tartó idő van rábízva – de hogy mi lesz a halála után, az már nem az ő dolga... Az már az Isten – vagy éppen Buddha kompetenciája. Hiszen nem csupán Pál apostol, Buddha is azt írta, hogy nem szabad kutatni. Nem szabad kutatni, hogy mi lesz a jövőnk, kik voltunk az előző életünkben, vagy mi volt a karmánk...
A vallásos ember ezért sokszor előítélettel vagy éppen ellenérzéssel viseltetik minden jós vagy lélekgyógyító iránt, mondván: az ő istene tiltja, hogy ilyen emberekhez forduljon.
Popper Péter, a neves pszichológus írja, hogy mikor egyszer az apjának az újjászületésről mesélt, arról, hogy mi történik a halál után, akkor az apja azt mondta. „Te, ide figyelj, miért kell neked ilyen jól informáltnak lenned? Egy napon meghalsz, és tudni fogod, hogy mi van. Nem kellene inkább az élet dolgaival foglalkoznod?” Egyszóval: nem kell a jövőbe nézni. Mert mikor az eget kérdezzük, nagyon kiszolgáltatottak vagyunk, mert nem tudjuk, ki felel majd a kérdéseinkre... Lehet, hogy éppen az ördög. Szerencsére egyetlen jós sem tudja megmondani, hogy mi fog velünk pontosan történni – s nagyon unalmas is lenne, ha előre ismernénk napokra lebontva az életünket.
Miért fordulnak az emberek szívesebben jósokhoz, mint pszichológusokhoz?
Azért, mert így sokszor azt tudják hinni, hogy nem velük van a baj, az ő működésükkel – hanem csak a sors terelte őket rossz sínre. Vagy épp elátkozták őket, s elég levenni az átkot, minden jó lesz megint... Vagy választ keresnek valami megmagyarázhatatlan jelenségre, titokra, melynek megfejtését a csillagokban vélik felfedezni.
SZERENCSÉS ORSOLYA, A NŐ AKI SZELLEMEKKEL TÁRSALOG
Szerencsés Orsolya (Nyékvárkony) spiritiszta hipnotizőrnek vallja magát. Szerencsés Orsolya (25) a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen filológia alapképzést végzett, majd Budapesten, a Kirko Ezoterikus Szabadegyetemen parapszichológiát tanult. Jelenleg Várkonyon él. A Valódi Életek – Verum Vitas nevű vállalkozásában az érzékeken túli észlelésre kíván fókuszálni.
Nem mindennapi adottságai már kora gyermekkorában jelentkeztek. Többek között életvezetési tanácsadással, háztisztítással, karmaoldással és reinkarnációs utazásokkal foglalkozik; egyszóval csupa-csupa meredek témával. Nem mindenki hisz ezekben, de aki hozzá fordul, az bízik a képességeiben. Azt mondják, ő az a nő, aki a szellemekkel társalog...
– Amikor azt mondom, hogy hipnotizőr vagyok, az emberek felkapják a fejüket – kezdi Orsolya. – Azt gondolják, hogy én vagyok az, aki az ingát mozgatja. Pedig az nem én vagyok, én inkább a hipnózis segítségével gyógyítom a belső traumáikat. A trauma nem maga a rossz esemény, hanem a hatására bennünk lezajló folyamat.
A trauma kihathat az egész életünkre, gondolkodásunkra. Tavaly szereztem hivatalos képesítést – de valójában sosem éltem spiritualitás nélkül.
– Megtudhatjuk, hogy ez mit jelent?
– A képességem óvodáskoromban jelentkezett először, akkor fényvillanásokat érzékeltem. Később látomásaim voltak, vagy épp előre megálmodtam valamit. Gyerekként sokat rettegtem, egyszóval: nem volt sétagalopp ebben felnőni. A szüleimre a frászt hoztam, mikor gyerekként megkérdeztem, ők is látják-e a nénit, aki itt van velünk a szobában. A mai napig sok mindent látok, amit mások nem. Próbáltam elnyomni a képességemet, mert nehéz kitűnni – inkább minden gyerek átlagos szeretne lenni. Középiskolás koromban végül a pszichológusnál kötöttem ki, mert nem voltam jól, folyamatosan őrlődtem. Szerettem volna a megtapasztalásaimról beszélni, de nem akartam, hogy én legyek a „zizis lány”. Sokat köszönhetek a pszichológusomnak, aki azt tanácsolta, hogy ne féljek az adottságomtól. Onnantól kezdve kinyílt előttem a világ. Most már szeretem magam, és elfogadtam, hogy ilyen vagyok.
– Filológusként végeztél: egy filológus a régi dokumentumokat tanulmányozza, nem az embereket. Ezért indultál el Budapestre parapszichológiát tanulni?
– Egyrészt fejlődni akartam, másrészt szerettem volna másoknak is beszélni arról, amit látok és érzek. Nem mindenki születik paraképességekkel, tisztánlátással, tisztánhallással, de ezek a képességek tanulással is fejleszthetők. Ezért vannak a pestihez hasonló iskolák. A paraképességek az érzékeken kívüli észlelést jelentik, mikor például valaki olyat lát, ami a fizikális valóságban nincs jelen. A paranormális jelenségek olyan jelenségek, melyek a tudomány mai paraméterei által nem megmagyarázhatók.
Olvass tovább: Szerencsés Orsolya, a nő, aki szellemekkel társalog
