A válás után a legnagyobb gondot a házastársi közös vagyon elosztása okozza. Vannak emberek, akik igyekeznek a lehető legjózanabbul megegyezni. Pontot szeretnének tenni a közös ügyek végére, hogy aztán a jövőben békén hagyják egymást. Sajnos akadnak olyanok is, akik mindent megtesznek azért, hogy padlóra küldjék volt párjukat. Az emberi természet kiszámíthatatlan, ezért nagyon fontos, hogy olyan szerződést kössünk, amelybe később már senki sem „köthet bele”.
Amikor először hallottam az alábbi a történetet, nem akartam hinni a fülemnek. Márpedig igaz: Mazács Ferenc ügyvéd foglalkozik vele, méghozzá évek óta, mert azóta sem tudták lezárni... A tanulságos história egy egyszerű, hétköznapi válással indult. A volt házastársak – nevezzük őket Arankának és Tibornak – úgy egyeztek meg, hogy Arankáé marad az akkor 2 millió koronát érő ház, a házat terhelő és egyéb hitelekkel együtt, amelyeket Aranka egyedül vállalt kifizetni. Tibornak pedig maradnak megfelelő értékben más ingó vagyonok.
Aranka el is ment egy ügyvédhez, aki elkészítette a házassági vagyonelosztási szerződést, a férj pedig elment egy másik ügyvédhez, aki elmagyarázta neki a szerződés tartalmát. Az aláírásaikat a szerződésen közjegyző előtt hitelesítették, majd a földhivatalban átírták a hölgy nevére az ingatlant. Mivel a lakásárak éppen csúcson voltak, Arankának sikerült 2 millió korona helyett közel 3 millióért értékesíteni a házat. Vagyis Arankának szerencséje volt. Legalábbis így tűnhet első látásra. Ebből a pénzből Aranka kifizette a kölcsönöket, valamint vásárolt magának és gyermekeinek egy lakást. Tiborazonban elirigyelte azt a pluszpénzt, amelyhez gyermekei anyja az eladással hozzájutott. Megjelent az asszonynál, és követelte vélt jussát: szerinte a vételár többletének fele őt illeti meg! Ezen aztán alaposan összevesztek. „Ha veszteséggel adtam volna el a házat, mondjuk, 1 millióért, te kifizetted volna nekem a veszteség felét?” – kérdezte Aranka. „Még mit nem!” – vágta rá Tibor. „Akkor én miért adnék neked a nyereségemből? Amikor eladtam a házat, az már az én tulajdonom volt, neked már semmi közöd hozzá!” A volt férj nagy dérrel-dúrral, szitkozódva elrohant: visszaadja még ezt, bosszút áll Arankán!
És bosszút is állt. Ugyanis megtámadta a közös vagyont felosztó szerződést, méghozzá azzal, hogy ő, szerencsétlen ártatlan bárányka azt se tudta, mit ír alá. Arra hivatkozott, hogy nem ért jól szlovákul. Ráadásul azt állította, hogy Arankamegzsarolta, hogy ha nem írja alá a szerződést, akkor soha többé nem láthatja a gyermekeit! (Ugyanis „elfelejtett” gyerektartást fizetni, s ez ügyben is folyt perük.)
Mivel Aranka nem tudta bizonyítani, hogy volt férje hazudik, a bíró semmisnek nyilvánította a házassági vagyont felosztó szerződést. Az ítélet alapján a bíróság visszaállította a közös vagyont az ingatlanon, fele-fele arányban. A vevő pedig, aki addigra már berendezkedett az új házban, egy szép napon kapott egy papírt: költözzön ki onnan, mert a ház nem már nem az övé! Ja, és ha szeretné viszontlátni a vételárat, keresse Arankát... Szegény Arankával fordult egyet a világ: ugyan honnan tudná előteremteni azt a pénzt? Hiszen már régen kifizette belőle a kölcsönöket (és a férj egyéb kölcsöneit), és vásárolt egy másik ingatlant! Vagy adja el gyerekei feje fölül a tetőt? Váljanak földönfutóvá a gyerekekkel? Akkor sem tudná az egész tartozást kifizetni. Mindenestre a per (pontosabban a perek, hiszen a ház körüli bonyodalom csak a jéghegy csúcsát alkotja) már nyolc éve húzódik, s lassan bizony elárverezik Aranka feje fölül a tetőt.
Mára vagy 6 millió koronát követelnek tőle az egykori vevői, és a tartozás napról napra nő… (A vevők földönfutók, mert a 3 millió korona vételár elúszott, s közben még a hitelt is fizetniük kell a köddé vált házra.) Nos, ez egy olyan eset, amit ha filmben látnék, talán el sem hinnék. Ilyesmi megtörténhet? De hogyan? Ügyvéd is volt, szerződés is, közjegyző is... Mi történt, hol rontotta el Aranka? (Alányomás vége.)
– Legelőször is tegyük tisztába a fogalmakat – válaszol kérdésemre dr. Mazács Ferenc. –- Sokan nincsenek tisztában azzal sem, mikor szűnik meg pontosan a házassági vagyonközösség. Úgy vélik, hogy a válás napján. Nos, ez nem így van. A jognyelv így fogalmaz: „A házassági vagyonközösség a házasság felbontását kimondó ítélet jogerősségének napján szűnik meg.” Ez magyarán a következőt jelenti: miután a bíróság kimondta a válást, az erről szóló ítéletet kikézbesíti a feleknek. (Ha valamelyiküknek nem tetszik az ítélet, akkor a levél átvételétől számított 15 napon belül még fellebbezhet. Ekkor az egész ügy tovább folytatódik a kerületi bíróságon.) Ha azonban egyik fél sem fellebbez, a 15. nap elteltével jogerőssé válik a bíróság döntése. Azaz ez az a nap, amikor megszűnik a házassági vagyonközösség is.
– Ezek után mi a teendő?
– Ettől a naptól kezdve a volt házastársaknak három évük van arra, hogy asztalhoz üljenek, és megállapodjanak a házassági közös vagyon elosztásáról. Ha erre képtelenek, akkor három év elteltével már csak a bíróság dönthet – nagyobb hercehurcával és fölösleges kiadásokkal – a volt közös vagyon megosztásáról. Az okosabbak igyekeznek minél gyorsabban, persze, kompromisszumokkal lezárni a múltat. Másként nem is lehet! Az én tanácsom: készítsünk a házassági közös vagyonról vagyonleltárt. Azaz egy papírra jegyezzük fel az aktívumokat és a passzívumokat.
– Mit jelent az pontosan, hogy „aktívum” és „passzívum”?
– Már mondom is. Az aktívum az, ami „van”, azaz minden, tulajdonunkban lévő ingatlan és ingó vagyon. Például: ház, lakás, kert, nyaraló, szőlőültetvény. Az ingók közé tartozik az autó, a bútor, az értékes festmény, az ezüst étkészlet, a drága ékszerek vagy az újonnan vásárolt plazmatévé. Az értéktelenebb tárgyakat, illetve azokat, amelyeket jellegükből adódóan csak a nő vagy a férfi használhat (női parfüm, borotvakészlet), nem fontos papírra tenni. A papír másik oldalára jegyezzük fel a passzívumokat is, azaz a „mínuszt”: a különféle kölcsönöket, hitelkártya-tartozásokat (például Home Credit, Quatro). Ha ezzel megvagyunk, árazzuk be az egyes tételeket a házassági közös vagyon megszűnéskori értékén. Így pontos mérleget kaphatunk. Ha már van elképzelésünk arról is, hogyan fogunk mindezen megosztozkodni (a pluszon és a mínuszon is), jöhet a következő lépcső, a vagyont megosztó szerződés elkészítése.
– Amit nem mindegy, hogyan, kinél kötünk meg... Mire vigyázzunk?
– A közös vagyont felosztó szerződést háromféleképpen köthetjük meg: 1. egymás között, ügyvéd nélkül; 2. ügyvéd segítségével; 3. közjegyző segítségével, közjegyzői okiratba foglalva. Az általános zavart az okozhatja, hogy mindhárom esetben közjegyző hitelesíti az aláírásokat. De csak az aláírásokat! Az első két esetben a közjegyző nem hitelesíti sem a szerződés tartalmát, sem a felek szerződési akaratát. Hanem, mint azt előbb említettem, csupán a személyazonosságukat! Mit jelent ez? Minden szerződésnek vannak kötelező tartalmi elemei. Vegyük csak a legegyszerűbbeket: név, születési dátum, lakhely, szerződés tárgya és a többi. Ha egy kötelező elem kimarad, a szerződés érvénytelen lesz. Márpedig ez a hiba könnyen becsúszhat, ha laikusok próbálnak megírni egy ilyen fontos iratot. Eltelik egy-két év, és az egyik fél úgy dönt, neki nem tetszik, amiben már megegyeztek, többet szeretne a volt közös vagyonból… Elviszi a papírt egy ügyvédhez, aki csak ránéz, és mindjárt azt mondja: „Ez a szerződés már akkor érvénytelen volt, amikor aláírták, hiszen hiányoznak belőle a kötelező tartalmi elemek!” Ekkor aztán jöhetnek a nem várt kellemetlenségek.
– A fenti írásban szereplő Aranka azonban ügyvédhez is fordult. Ő hol rontotta el?
– Ha egy ilyen szerződés megírását ügyvédre bízzuk, a kötelező tartalmi elemek nem fognak hiányozni. Azaz a szerződés tartalmi szempontból támadhatatlan lesz. Viszont az ügyvéd nem hitelesítheti a szerződési akaratot – ezt kizárólag csak közjegyző tudja megtenni, közjegyzői okirat formájában. És pontosan ez az, amibe Aranka volt férje, Tibor is belekapaszkodott. (Azt vallotta, hogy nem is tudta, mit ír alá, mert nem ért szlovákul, és ha ismerte volna a szerződés tartalmát, akkor biztosan nem írta volna alá. Tehát megtámadta a szerződési akaratot.) Azt javaslom, hogy a volt házastársak először menjenek el ügyvédhez, aki előkészíti a szerződést, majd ezzel a szerződéssel menjenek át a közjegyzőhöz. Készüljenek fel rá, hogy ilyen kérdésekkel bombázzák majd őket: Biztosan így akarják? Valóban meggondolták? Viszont így biztonságosan pontot tehetnek a válásuk utáni vagyonelosztás végére. Az ilyen közjegyzői okiratba foglalt szerződés gyakorlatilag megtámadhatatlan.
– Mennyibe kerülnek összesen az ügyvédi és a közjegyzői szolgáltatások?
– Egy átlagos vagyontömeggel rendelkező házaspár esetében – egy berendezett lakás, egy autó – mindennel együtt 350-500 euró. Nem olyan hatalmas összeg, amit ha ketten összedobnak, ne lehetne kifizetni. Az esetleges utólagos perköltségek ennél lényegesen magasabbak. Természetesen ha a volt házaspár három, kacsalábon forgó palotán akar megosztozni, a jelzett díj emelkedik.
Válás után először írjuk össze, hogy a házasság során mekkora közös vagyonra tettünk szert. Próbáljuk meg józanul átgondolni, hogyan tudnánk ezt elosztani egymás között. Ezután forduljunk ügyvédhez, aki segít egy megfelelő szerződés megfogalmazásában. Végül az egész szerződést foglaltassuk közjegyzőnél közjegyzői okiratba. Mindezért kb. 350-500 eurót fogunk fizetni, de valószínűleg megéri, ha a jövőben nem szeretnénk kellemetlen helyzetbe kerülni.
Kisokos
- Egymás között kötött szerződés – utólag könnyen támadható, a kötelező tartalmi hiányosságok és a szerződési akarat hiányára való hivatkozással. Az aláírást – azaz a szerződő felek személyazonosságát – közjegyző hitelesíti.
- Ügyvéd segítségével kötött szerződés – támadható, főként a szerződési akarat hiányára való hivatkozással. Az aláírást – azaz a szerződő felek személyazonosságát – közjegyző hitelesíti.
- Ügyvéd segítségével előkészített, de közjegyzői okiratba foglalt szerződés – utólag szinte lehetetlen megtámadni, mivel a közjegyző egyben a szerződés tartalmát, a szerződési akaratot és az aláírást is hitelesíti.
