Ribánszky Jarmila polgármesterasszony érdeme, hogy a pozsonyeperjesiek is megismerték a női körtáncot.
Első gondolata az volt, hogy a lányokat és asszonyokat a körtánc egybehozza, általa majd jobban tudnak kapcsolódni önmagukhoz és egymáshoz. Ami (remélhetőleg) idővel kihat az egész faluközösségre. Jarmila már régebbről ismerte Rácz Andreát, aki havi egy alkalommal jár át Pápáról, hogy körtáncot táncoljon a pozsonyeperjesi nőkkel. Először Andreát kérem meg, hogy beszéljen nekünk erről a táncról. (© Fotó: Cséfalvay Á. András)
– Egy bajor balettmester a múlt század hatvanas éveitől kezdve gyűjtötte a különböző népek hagyományos körtáncait – kezdi Andrea –, majd ezeket elkezdte a spiritualitásra (*idealista irányzat, amely a lélek felsőbbrendűségét hirdeti) nyitott közösségekkel megismertetni. Így indult a körtánc világhódító útjára. Tudjuk, hogy a tánc az ősidőktől fogva része az életnek, az emberek ezzel ünnepeltek, fejezték ki örömüket-bánatukat.
– Mit tud adni egy körtánc a mai nőknek?
– A közösséghez tartozás érzését. Régen a nők támogató közegben éltek, táncunk ezt próbálja visszahozni. Itt a tér, ahol megfelelésmentesen jelen lehetünk, s itt a mozgás, mely során őszintén megnyilvánulhatunk. Csak mi, együtt! Tudnivaló, hogy magának a körnek is közösségteremtő ereje van. A tánc sokrétűen bír jótékony hatással.
A kör a teljesség jele. Ez Isten alapmintája, vagy az abszolút semmi, amely képes mindent világra hozni és mindent visszavenni, elnyelni. Az éltető fényt, a napot szimbolizálja. A szent építmények alaprajza szinte minden kultúrában kör alakú.
– Hogyan zajlik egy foglalkozás?
– Gyertyát, virágot teszek a terem közepébe, körbeálljuk: ez adja meg a teljesség érzetét. Mindig szoknyában táncolunk. A mai nő ritkán hord, pedig a szoknya segít megélni a női érzéseket. A mozgás, a zene, a tánc: mind-mind erősíti a nőiséget – s ami fontos még, hogy fejleszti az éntudatot. Léteznek kimondottan női táncok, amikor intenzíven használjuk a csípőt, a derekat: örülünk annak, hogy nők vagyunk. Merjük felszabadultan mozgatni a testünket! A miheztartás végett: a foglalkozások nem épülnek egymásra, tehát bármikor, amikor csak a nőnek ideje, kedve engedi, bekapcsolódhat. Van egy stabil mag, de jönnek új érdeklődők is. Harminctól hatvanéves korig minden korosztály megtalálható itt – s ez jó, jó! Körtáncunk nem kötött, nem csak bizonyos rétegnek, életkornak szól.
Önfeledten, lendületben együtt lenni... „Kiszakadni a mókuskerékből magában is jó dolog. A mai nők leterheltek, s a tánccal egy teljesen más dimenzióba kerülhetnek... Szakrális a tánc, mert közben megemelkedünk, elrugaszkodunk egy kicsit a földtől. Van benne szentség” – mondja Andrea.
– Mitől szakrális ez a körtánc?
– Körformát alkotunk, a bemutatott lépéseket zene nélkül gyakoroljuk be. Amikor már az egész csoport tudja, akkor táncolunk zenére. A táncot azért nevezzük szakrális körtáncnak, mert van egyfajta meditatív jellege. Nem a fizikai erőnlét a fontos, hanem a lelki: befelé is figyelünk, hogy megtaláljuk a középpontunkat. A legnagyobb adomány pedig, hogy közben tudunk a jelenben lenni. Gondolatban nem azzal foglalkozunk, hogy mi lesz a vacsora vagy holnap milyen sürgős dolgunk lesz. A jelenlétben vagyunk, érzékeljük, hogy itt és most mi történik velünk, itt és most mit ad nekem a tánc, miként mozgatja meg a testemet, milyen hatással van a lelkemre, mennyire tudok a közösséghez kapcsolódni. Ha valaki azzal jön, hogy ő bizony botlábú, akkor azt szoktam mondani, hogy nincs elrontott lépés, csak egyéni koreográfia. Nekem is csak annyi táncos előképzettségem van, hogy zenei általánosba jártam, és ott néptáncoltunk. Mára jó kis közösség formálódott: érezni az együvé tartozást. S az együttlét örömei is megmutatkoznak.
Én is beálltam a körbe táncolni az eperjesi hölgyekkel, s egy idő után már vitt a lendület, az erőfeszítés nélküli mozgás, magával ragadott a zene, suhogtak a szoknyák, Andi hangja hallatszott: „jobbra kilép, három-négy”. Figyeltünk magunkra s egymásra is. Az óvodáskori körjátékok jutottak eszembe, az, hogy milyen jó önfeledten együtt lenni. Hiszen ez a körtánc küldetése. Jobbra: a polgármesterasszony, Jarmila.
– Milyen koreográfiára, milyen lépésekre számíthatunk?
– Viszonylag egyszerű lépések vannak. A görög, balkáni, zsidó vagy magyar táncoknál vannak olykor specifikus lépések, de szó sincs bonyolult koreográfiáról. A foglalkozásnak van egy íve. Ez annyit jelent, hogy egy nyugodt köszöntőtánccal kezdünk. A második harmadban vannak a lendületes, tüzes táncok, amelyek egy kicsit jobban megmozgatják a testet, s utána megint lecsendesedünk.
– Milyen zenére táncolnak?
– A hagyományos népi zenék mellett megjelennek a modern zenék is: egy-egy Jennifer Rush- vagy Loreena McKennitt-szám mellett a Holdviola Erdő, erdő című zenéje és hasonlók. Széles a repertoár, pontosan azért, hogy mozgasson: az egyiknek ez tetszik, a másiknak más.
Minden tánc után pár másodpercre becsukjuk a szemünket, integráljuk a táncot, hogyan érintett meg bennünket. Minden foglalkozásra más táncokat és más zenéket hozok. A válogatást szeretem az évkörhöz igazítani, adventben adventi zenék szólnak, farsangkor vidám táncok.
Másodiknak a polgármestert, Jarmilát kérdezem, aki azzal, hogy elhozta a körtáncot Eperjesre, segíti megélni az itteni nőknek, lányoknak a kör harmóniáját.
– Mi volt a kezdet? Hogyan jutott eszébe a női kör ötlete?
– Hadd beszéljek magamról egy kicsikét: azon az őszön, amikor az anyukám (hosszú ideig ápoltam őt) végleg eltávozott, jutott el hozzám a hír, hogy Andi Győrben női körtáncot tart. Andit már régebb óta ismerem, járni kezdtem hozzá. A tánc belső megnyugvást adott, és egy kicsit kitöltötte a lelkemben keletkezett űrt. Egy esős, nyirkos haza úton jutott eszembe, hogy akár a mi falunkban is megtarthatnánk a foglalkozást, ha már ennyire segít. S lassan beindult a tánckör, mert nem adtuk fel. Vallom: ha egy nő másfél-két órát nőként, más nőkkel, egymást boldogítva jól érzi magát, akkor otthon is jól érzi magát, s a család is jól érzi magát. S ezáltal az egész faluközösség, vagyis a mi nagy családunk is rendben lesz. Legalábbis a következő körtáncig... (Mosolyog egyet.)
Egy polgármesternő krédója
– Jó találkozni és együtt táncolni kultúrházunk gyönyörűen felújított, hullámzó, fából kirakott mennyezete alatt – mondja Ribánszky Jarmila. – A lényeg persze nem ez, hanem hogy megtöltsük a teret értelmes tevékenységgel. Figyelem, hogy milyen hatással van mindez a faluközösségre. Vezetőként ez fontos nekem. Jóga van itt minden hétfőn, kedd délelőtt meg „Ringató” a babákkal. Kedd este a vegyes kórus próbál. Hétvégenként amatőr színházak, könyvbemutatók, bálok és egyéb rendezvények töltik be ezt a valóban közösségi házat.
– Személyes vizekre eveznénk egy kicsit. Ön honnan szerzi, nyeri azt a tengernyi energiát, mellyel az életét éli?
– Az élettől kapom. Hiszem, hogy minden ember bizonyos feladatokkal jön erre a földre. Ha elfáradok, a természet, a nagy kertem feltölt. Szeretek olvasni is. A felelősség, a döntéshozás nem mindig egyszerű. Viszont azt tartom, ha az ember jó úton jár, akkor jön a segítség. Csak egy a fontos: nem szabad megállni. A tizennégy év alatt nem volt még két egyforma napom. Mi itt a faluban mindent közösen csinálunk. Ültetjük a magot, még ha a termést nem is mi fogjuk learatni. De nem is az a fontos, hanem maga az út!