Mindannyian élénken emlékszünk arra, milyen volt a kényelmetlen ünneplőben, izzadó tenyérrel, feszengve várni, hogy ránk kerüljön a sor. Nem is gondoltuk volna, hogy tanáraink a zöldasztal túloldalán ugyanúgy éreznek, mert ők is velünk együtt vizsgáznak. Milyen az érettségi a tanárok szemével? – kérdeztük négy, magyar nyelv és irodalom szakos gyakorló pedagógustól.
S hogy miért éppen a magyart választottuk? Talán, hogy sugalljuk, fontos, hogy anyanyelvünket is mesterfokon műveljük, és ismerjük nagy íróinkat. Hiszen a magyar népet éppen a kultúrája tette naggyá, ez nemzeti büszkeségünk alapja.
Az idei érettségiről röviden
A magyar iskolák végzősei magyarból, szlovákból, idegen nyelvből és egy választott tantárgyból tesznek érettségi vizsgát. A vizsga két részre oszlik. Az írásbelik már márciusban lezajlottak. A tanulók délelőtt tesztet írtak (ez az ún. külső vagy extern vizsga), délután pedig a hagyományos, szövegalkotásra fókuszáló, ún. belső érettségi vizsgát abszolválták.
Ennek témáit az utóbbi években ismét a rádió ismerteti. A diákok felkészülését segíti, hogy a lehetséges 8 műfajt előre ismerik, a négy témát azonban csak a rádióból tudják meg. Idén a két írásbeli egyikének abszolválása elég ahhoz, hogy a diák a zöldasztalhoz kerülhessen. Az írásbeli azonban már független a szóbelitől, a bizonyítványban is külön tüntetik fel az eredményeit.
A pár évvel ezelőtt bevezetett reform hozadéka, hogy a szóbeli vizsga legkevesebb két napot vesz igénybe, és a diákokat vizsgáztató tanároknak is szakképesítéssel kell rendelkezniük.
Tóth Ildikó (51) Dunaszerdahelyről, a Vámbéry Ármin Gimnázium magyar–szlovák szakos tanárnője
Ildikó ízig-vérig tanár: szabadidejében a diákok, az iskola és saját szórakoztatására a szülők támogatásával színjátszó kört vezet, és irodalmi műsorokat készít.
Tóth Ildikó a Vámbéry Ármin Gimnáziumban tanít Dunaszerdahelyen
– Alapiskolában eltöltött hét év után kerültem szakközépiskolába, majd ide, a gimnáziumba. Kihívást jelentett felkészülni az első érettségi „vizsgámra”: szerintem jobban izgultam, mint a gyerekek. Vagyok annyira igényes magammal és a diákjaimmal szemben, hogy soha nem megyek be készületlenül sem az óráimra (igenis, ennyi év után is készülök), sem az érettségi vizsgákra. Mindig új és új feladat a változó célkövetelményeknek megfelelően átadni a tanagyagot, amely egyre több és több, ezért befogadása a tanulók számára nagy terhet jelent. Diákjaimnak már az első órákon elmondom: a zöldasztalnál bizonyítani kell. Abban a húsz percben benne van négy év közös munkája! Egy-egy érettségi vizsga megmérettetés tanárnak és diáknak egyaránt. Jólesik learatni a munka gyümölcsét, ugyanakkor mindig érnek bennünket csalódások, kudarcok. Gyakran vendégeskedem más iskolák tantárgybizottságaiban is, és ilyenkor az ember akarva-akaratlanul is hasonlít. Emellett az érettségi jó alkalom a tanulásra is: ilyenkor tanárként és emberként is rengeteget fejlődünk.
Gubík Mária (57) Zselízen, a Comenius Gimnáziumban oktat magyar nyelvet és irodalmat, esztétikai nevelést, valamint művészet és kultúrát
Mária 30 évvel ezelőtt kezdett a zselízi gimnáziumban tanítani. Szabadidejét is az iskolai munka tölti ki, a kollégák pedig magyar nyelvi feladatlapok társszerzőjeként ismerik a nevét.
Gubík Mária Zselízen, a Comenius Gimnáziumban oktat
– Általánosan elmondható, hogy manapság nem divat a tanulás. A diákokból valahogy hiányzik a motiváltság. Pedig az idei írásbeli témái igen testhezállóak voltak, s a követelmények sem magasak, mégis rengeteg középszerű dolgozat született. Az érettségi vizsgák során mindig szorítok a diákjaimnak, és igyekszem őket lelkileg is felkészíteni a nagy megmérettetésre. Fél siker, ha a diáknak nincs vizsgadrukkja, ha nem képes koncentrálni. Az idén mindkét érettségiző osztályunkban én viszem a magyart. Ma már nem a műcímek, évszámok bemagoltatásán van a hangsúly (arra ott a házi könyvtár, amelyet a diák megtanul használni): az érettségi szövegközpontúvá vált. Fontos szerepet tölt be a műelemzés és a szövegértés. Egy adott mű megfelelően kiválasztott részlete fel tudja eleveníteni az előző évfolyamokban bevésett anyagot. Azt gondolom, a gimnáziumok fő feladata kialakítani a tanulóban az egészséges tudásszomjat, hogy aztán felnőttként is igénye legyen a művelődésre.
Azt látom, hogy az anyanyelv tekintélye háttérbe szorult, pedig a magasabb szintű tudás csak ebből eredhet. Most olyan időket élünk, hogy az idegen nyelvek tanulása vagy éppen az autóvezetői jogosítvány megszerzése a legfontosabb.
Kulcsár Mónika (44) Pozsonyból, a Duna utcai gimnázium magyar–történelem szakos pedagógusa
Ahogy magáról mondja, ő éjjel-nappal tanár: nappal tanít (tagja az országos magyar módszertani bizottságnak, tankönyveket fordít és bírál, ő a középiskolai irodalomtankönyvek társszerzője), éjjel pedig az érettségikkel álmodik.
Kulcsár Mónika Pozsonyból, a Duna utcai gimnáziumból érkezett
– Megesik, hogy számomra az érettségi egy- vagy akár kéthetes derbi, hiszen azon túl, hogy az anyaiskolámban vizsgáztatok, más iskolákba is hívnak tantárgy- vagy iskolai elnöknek. Volt olyan év, hogy több mint száz feleletet hallgattam végig. Fizikailag megterhelő ugyan, de unalmasnak semmiképp sem mondanám, hiszen minden felelő más. Rendkívül ügyelek rá, hogy az összes felelő, az elsőtől az utolsóig ugyanazt kapja: érezniük kell, hogy odafigyelünk rájuk. Idén érettségiznek az első reformévfolyam diákjai, s kíváncsian várom az eredményeket, hiszen egyáltalán nincs könnyű dolguk. Az érettségire már nem jellemző az a mondás, miszerint az egy olyan palánk, amelyen ha nem tudsz átugorni, átdobnak.
A nagy napon pedig azért a diákokkal izgulok, sőt, azt szoktam mondani: én izgulok helyettük, ők csak teljesítsenek. A negyedikesek osztályfőnökeként arra is odafigyelek, hogy a gyerekeim ettek-e, ittak-e, aludtak-e eleget, hiszen ezek a banalitásnak tűnő apróságok is meghatározzák a teljesítményt.
Bergendi Mónika (51) Vágkirályfáról, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium magyar–szlovák szakos tanárnője
Mónika négygyermekes anyuka, akit a tanítás mellett a kétnyelvűség-kutatás és a nyelvpolitika érdekel.
Bergendi Mónika a galántai Kodály Zoltán Gimnázium tanárnője
– 1985 óta állok a katedrán, s örömmel tölt el, hogy már a régi diákok gyermekeit érettségiztethetem. Minden egyes tanítványomnak szurkolok, hogy legyen sikerélménye, hiszen ha ez megvan, abból a tanárnak is öröme származik. Számomra minden érettségi vizsga varázslat: a diákok a hagyományos fekete-fehér színekbe öltözve megtisztelik a zöldasztalt. Átélik a pillanat súlyát: tudják, hogy az a rövid 20 perc lesz az utolsó emlék róluk, és a kiskamaszokból egy csapásra felnőttek lesznek. Megfontolt, komoly emberek, akik nem ejtenek ki a szájukon fésületlen mondatokat. Azt gondolom, hogy az érettségi a reformoknak köszönhetően jó irányba mozdult el. A háromtagú tantárgybizottságok kizárják a lobbizás lehetőségét. Úgy néz ki, a szóbeli érettségiken lassacskán sikerül megvalósítani a kevesebb több elvet. Hiszen az jó, amikor a diák kreatív, önálló, tud mit kezdeni egy szöveggel – ebben, tudjuk jól, térségünknek van mit fejlődnie – , és nem mellékesen: tudását meggyőzően tudja prezentálni a bizottság előtt is.
