Úgy veszem észre, hogy manapság nagy dolognak számít, ha egy férfi fakanalat ragad és főzni kezd. Azt viszont szinte természetesnek vesszük, hogy az éttermi szakácsok és séfek zöme férfi. Miért meglepő, ha a férfi otthon főz?
Beszélnünk kell a videójátékokról, mert ez az iparág mára szinte túlnőtt mindenen, s egy-egy játék több pénzbe kerül, mint egy hollywoodi film. A játékokért azonban nemcsak a pénzünkkel, hanem az időnkkel, figyelmünkkel és egészségünkkel is fizetünk.
Ki emlékszik már arra, amikor még az internetet információszerzésre használtuk, és nem kellett végigszenvednünk különféle tisztítószerek, pelenkák, betétek és elektromos fogkefék reklámját... Ami régen maga volt a csoda, mára a macskás videók, a reklámok – és a csalók melegágya lett.
Az utóbbi tíz évben nagyon megváltozott a világ. Az örömöt mesterséges ingerek szolgáltatják, elveszett az élet íze. Ha nem böngészünk a hírfolyamokban, úgy érezzük, lemaradunk valamiről. Igen. Az igazi, valódi életről maradunk le...
A mai anyukák szülési tervet írnak, szoptatási tanácsadót fogadnak, jógára, gátlazító szeánszra járnak. Huszonkét évvel ezelőtt még más volt a világ: én is készültem az anyaságra, bár egyáltalán nem olyan formában, mint ahogy azt ma látni.
Az Elfújta a szél című film Vivien Leigh főszereplésével annak idején óriási siker volt. Napjainkban a történetet nem lehet filmre vinni: nem számít, hogy a könyvet nem most írták, s a korabeli viszonyokat tükrözi.
Sose gondoltam volna, hogy létezik egy univerzális módja a testünk elfogadásának és a gátlásaink feloldásának. Mígnem tavaly az életembe csöppent a tánc, és mindent megváltoztatott.
Bele sem gondolunk, de manapság olyan mértékben függünk a különböző technikáktól, hogy nélkülük nem csupán elveszettnek éreznénk magunkat, de kis túlzással egy világ omlana össze körülöttünk.
"Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."