Sokszor rásütik a „kezelhetetlen” bélyeget egy gyerekre. Sokszor kisfiúkra. Hiperaktív és így tovább. Sajnos, nem tudjuk hova tenni azokat a fiúkat, akik elevenebbek vagy nem átlagosak. Sokaknak!
Zoboralján nem tömbben, hanem szórványban él a magyarság. Sőt, lassan ott tartunk, hogy Nyitra környékén a magyar ember afféle folklórelem lesz. „Egyszervolt” népség, amelyből már csak a népi maradt meg, amit már csak a panoptikumban mutogatnak...
A jóléti társadalomban gyereket vállalni annyi, mint húsz évig együtt élni egy tájfunnal. Milyenek a gyerekek a nyugati társadalmakban? A mieink talán nem olyanok?
Annyit jelent, hogy a rendhagyó tanórákat a múzeumban tartják meg, ha a diákok épp az ókori görögökről tanulnak. A Csillagerődben várják a hazai iskolásokat is tárlatvezetésre!
Ha azt mondom, kisiskola, az emberek azonnal rávágják: kevés gyerek, összevont osztályok, alsó tagozatos oktatás. Ilyenkor rácsodálkozom: egy kívülálló ebből tényleg csak ennyit lát?
A kétéves Emil harsány ordítással nekem szaladt, elnézően mosolyogtam. Ám a szomszéd asztalnál hamarosan vérfagyasztó bömbölésbe kezdett Emil féléves húga, és gondolkodóba estem: biztos, hogy egy felbolydult méhkasban szeretném elfogyasztani a vacsorámat?