Ha a hosszú és tartós párkapcsolat titkát akarja az ember nagyközönség előtt fejtegetni, sosincs könnyű helyzetben. Mi az, amit még lelkiismeret-furdalás nélkül megoszthatunk másokkal? Egyáltalán: mi számít valóban hosszú párkapcsolatnak?
Az egykori szerelmünket vagy akkor akarjuk látni, amikor a hátunk közepét, vagy mindig velünk van. Úgy viselkedünk, mint a bolondok, amikor eszünkbe jut a Régi Nagy Ő. És őrült nagy butaságokat vagyunk képesek elkövetni miatta.
Hogyan csúszik bele egy nő otthon az áldozatszerepbe? Hogyan találja magát egyszer csak az összes házimunka kellős közepén, magányosan, láthatatlanul? Hogyan teszi boldogtalanná saját magát, és közben hogyan teszi tönkre a kapcsolatát?
A valóságban a szerelemnek ezer arca van, és az is előfordul, hogy az évek óta tartó barátság fordul át szerelembe. Működik az ilyesmi? Netán még szilárdabb alapokon nyugszik, mint egy fellángolás?
A francia nő azt tartja: a nagy szerelmek általában rosszul végződnek. Statisztikailag (sokkal) több esélyed van szakítani álmaid pasijával, mint életed végéig...
A sorrend megcserélődött. Sok fiatal szerint a szerelem és a szex sorrendje teljesen felcserélődött: előbb van a szex, aztán esetleg a szerelem. Persze, ha lesz egyáltalán szerelem... Többnyire nem lesz.
Nem csak Velntin-napon, hanem a rohanó hétköznapokban is időt kell szakítani a romantikára. Belépve az ajtón, mindenkit magával ragad, mikor párja ilyen szépen megterített asztallal várja.
Régen, ha elromlott valami, akkor azt igyekeztek megjavítani. Ma viszont, ha valami nem működik, akkor rohanunk újat venni. S ezt a mentalitást elkezdtük átültetni szerelmi viszonyainkra is.
"Az ünnep szentsége felvizeződik, ha nem vigyázunk. Meg kell tanulnunk a karácsonyt, ha annyi mást elvesztettünk is az évek sodrában, tündököljön ez az ünnep a régi fényben, bármennyi kétely is támadt ránk útközben."