A szabadság idegbaj. Előkelő helyet foglal el a stresszes időszakok között. Egy szabályszerűség is vonatkozik rá: minél messzebb vagyunk az otthonunktól, annál többet veszekszünk.
Motivációs idézetek garmadája ömlik ránk nap mint nap. Szeresd a tested! Fogadd el magad! A legfontosabbról azonban ritkán szól a fáma: Hogyan? Visszatekintés a nyilvános meztelenség történelmébe.
Hogy ti mennyire gyönyörűek vagytok! – ámulok el a vadvirágos mező láttán, miközben állok a stopnál, s várom, hogy a vonat áthaladjon. Május vége van: az év...
Minden nő szívesen álmodozik az anyaság szépségeiről. Romantikus képzeletünk rózsaszín világában járunk, pedig nem érdemes áltatni magunkat. A valóság egészen más.
A nagyon képzett nők és a képzetlen férfiak nem találnak párra. Az okos nők nem akarnak buta férfit, az észkombájn férfiak nem akarnak okos nőt. Az okos nő és a buta férfi értéktelen. Micsoda világ ez?!
A gyermekgondozási szabadság, nem egy nyúlfarknyi tavaszi szünetecske vagy egy hosszú hétvége. Ennek ellenére sokan felhördülnek, hogy egyáltalán szabadságnak merjük nevezni azt a három évet, amit az anyák otthon tölthetnek.
Van valami különleges, izzó hangulata a nyári levegőnek. Ki tudja, talán a forróság hevíti fel az ember vérét, talán a bódító illatok veszik el az eszét – de tény, hogy ilyenkor kedvünk támad Valami Másra.
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."