El tudjuk képzelni, hogy ne kaméliából és holland tulipánból köttessünk csokrot, hanem szezonális virágokból? S olyan virágkötőtől rendeljünk, aki saját virágoskertjében termeszti ezeket a szépségeket?
Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? A férfi szempontjait járjuk körül Kádár Szilvia kineziológussal, aki tízéves pályafutása során több tucat férfit és nőt vezetett a kiegyensúlyozottabb élet felé.
Interjúra hívtam őket, elbeszélgettünk, többségükkel azután soha nem találkoztunk. Mégis mindegyiküktől kaptam valamit. A következőkben a naplómból osztok meg néhány részletet: olyan Új Nő-riportalanyokról mesélek, akik ösztönösen eszembe jutnak, ha azt hallom: női példaképek.
Aprólékos interjúvázlattal sétálok be a Komáromi Jókai Színház művészbejáróján. Molnár Xénia az ajtóban vár. Azonnal érzem: itt bizony el kell felejteni a papírformát. Az élet és Xénia vezetik a tollamat, megírják helyettem a riportot. Mert mint mondja: „Valaki szed magára, valaki ad magára, én mindkettőt.”
Vajon milyen dilemmák foglalkoztatják ma a férfit? Mitől szenved? A férfi szempontjait járjuk körül Kádár Szilvia kineziológussal, aki tízéves pályafutása során több tucat férfit és nőt vezetett a kiegyensúlyozottabb élet felé.
Nagy Franciska modellkedik. Senki nem tud olyan szexisen mosolyogni, mint ő. Emellett a dereka valószínűtlenül karcsú, idomai nőiesen teltek. Mi a Vénusz-archetípust látjuk benne, akinek fürödnie kellene a bókokban. Pedig nem, sőt: sokszor megkapta már, hogy „kövér”.
Kedvenc sommelier-nk, Kovács Attila (46, Nyárasd) lelkes hobbiszakács és ínyenc is egyben. A parasztcsorba egy leves, melynek receptjét Attila Erdélyből mentette át, s egytálételként, félbarna kenyérrel fogyasztva ajánlja az Új Nő olvasóinak.
„Hogy mit szeretek leginkább a főzésben? Naná, hogy a tálalást!” – vágja rá Kovács Attila, a helembai Világi Winery sommelier-je. Miért jó, ha egy sommelier rutinosan forgatja a fakanalat, s melyek a legpazarabb ízharmóniák? – kérdeztük tőle.
Hégli Dusan, az Ifjú Szivek Táncszínház művészeti vezetője hol elgondolkodtatott, hol meglepett, hol megnevettetett minket. Egy dolog azonban biztos: ezután kicsit mi is más szűrőn keresztül tekintünk a néptáncra.
Írásunkban az irigység témakörét járjuk körül. Mindez pedig hol máshol csúcsosodhatna ki leginkább, ha nem a munkahelyen? Hiszen könnyebb a kollégánkat befeketíteni, mint belenézni a tükörbe...