Több mozgás, több alvás, több idő magadra és arra, amit szeretsz. Légy kedves másokkal, és ha látsz egy szép rózsát, állj meg, szagold meg. Ezek azok a dolgok, amelyektől boldogabb lehet az életed.
„Három ötös van itt egymás után” – mondom a tizenhárom éves fiamnak, amikor hosszú idő után belenézek az elektronikus ellenőrzőkönyvébe. A fiam azonban máris kész a válasszal: „Nyugi, muter! Ki fogom javítani” – mondja anélkül, hogy felpillantana a mobiljából.
Gyerekkorunk óta arra tanítanak bennünket, hogy valósítsuk meg az álmainkat. Rossz tanács! Mert az álmok teszik tönkre az ember életét. A délibáb kergetése nem vezet jóra.
Az embernek becsületesen végig kell élnie mindent, amit hoz az élet. Ha ezt nem teszi meg, idővel a rossz megint előjön. A le nem zárt érzelmek elől nem menekülhetünk.
Mostanában elég gyakran szóba kerül az önimádat, közkedvelt szóval a nárcizmus. Milyen megnyilvánulásai vannak ennek a személyiségzavarnak? Miből vehetjük észre mégis, hogy nárcisztikussal van dolgunk?
A rákos betegek vagy más súlyos betegségben szenvedők gyakran hallanak ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket: „azt hiszem, ez a betegség figyelmeztetni akar valamire”, „ez annak a jele, hogy lassítanod kell”, „változtatnod kellene az életeden”.
Sok nő úgy vizsgálja a mellét, hogy csomót ne is találjon. Ebben akkor következik be változás, amikor a vizsgálgatás során olyan csomókat tapint ki, amelyeket már nem lehet figyelmen kívül hagyni.