Esik az eső, hajlik a vessző, haragszik a katona, mert megázik a lova... Gyermekkori kis rigmusom itt, Szőgyénben teljesedett be. S haragudtam is, mert bizony megázott a lovunk.
A komolyzene rajongói közül is kevesen tudják, hogy a korai romanticizmus képviselője, Franz Schubert egész életét Ausztriában töltötte. Kivételt csak az a néhány hónap jelent, amikor elfogadta Esterházy gróf meghívását, hogy töltsön velük egy kis időt a zselízi kastélyban.
A vécékagyló felett görnyedek, és sugárban hányok. Nem bírom abbahagyni, pedig érzem, hogy üres a gyomrom. Pedig egész nap jól éreztem magam. Rendezkedtem, rakosgattam a dolgaimat.
Tündérként libben a kertben, beleszagol a rózsákba, letép néhány szirmot. Styaszni Hajnalka minden reggel így kezdi a napot, harmóniában a természettel. Permakultúrás kertje gyógynövényekkel van tele: van, amit ő ültetett, sok magától ütötte fel a fejét.
Ma nehéz elképzelni, hogyan létezhetett szórakozás az okoskütyük feltalálása előtt. Pedig az emberek – pláne a gazdagabbak – régen is tudtak élni. Sőt! Az ő kedvtelésükre találták fel a szalonokban játszott zenét, a kamarazenét.
Tegnap éjjel boldogan száguldottam az autópályán a schwechati reptér felé, a lányom jelezte érkezését. Közben elgondolkodtam arról, amiről ez az írás is szól, vagyis hogyan neveltem fel a fiaimat. Jobban mondva: hogyan sikerült felnevelnem három fiút az egy szem lányom mellett?
A gazdagabb társadalmi osztálybeliek régen is tudtak élni. Az ő kedvtelésükre találták fel a kamarazenét is, ami a kis tér intimitásának köszönhetően még inkább magával ragadta (és ragadja ma is) a zenekedvelőt.
"Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!"