Az önismeret fontosságáról sok írás született már, ezúttal saját szemszögemen keresztül próbálom megragadni a dolog lényegét és jelentőségét. A magam 26 évével úgy látom, önismeret nélkül ma nincs teljes értékű élet, csak bolyongás.
Nem tudom, feltűnt-e már valakinek, hogy a vécépapírtekercsen egyre kevesebb a papír, és egyre nagyobb a guriga. Vajon fából lett hirtelen több, esetleg a pénztárcánk lett vaskosabb?
Szeretem azt az érzést, amikor vezetem az autóm. Az ideális persze az lenne, ha rajtam kívül senki más nem furikázna az utakon, de ez persze kivitelezhetetlen. A mondás sem véletlenül tartja, hogy autót vezetni könnyű, közlekedni annál nehezebb…
A nyár. Az édes, forró, zamatos nyár, amely nevetéstől, zenétől és szerelemtől hangos! Persze, ennek az évszaknak is megvannak a maga kellemetlenségei: egy amerikai kutatás szerint augusztusban történik a legtöbb rollerbaleset.
Hogyan nézett ki egy palóc falu, s mi maradt meg belőle? Kelenye megmutatja. Zsákfalu, ahonnan kifelé nem sok út vezet, ezért sokáig megtartotta régies arculatát.
Vajon mi jó testvérei voltunk és vagyunk egymásnak? – töprengtem a „nővérek” címkével ellátott emlékeim között kutatva. Civakodást, hisztit, duzzogást kerestem. Megdöbbentett, hogy semmi ilyesmit nem találtam...
Ma van augusztus 20-a, Magyarország születésnapja. Miközben az idei ünnepről merengtem, egy igazán kedves emlék kúszott be gondolataim közé. Egy kedves emlék egy régi augusztus 20-áról...
A szüleim minden nyáron elküldtek a rokonokhoz, hogy vigyázzak a gyerekeikre. S én vigyáztam is – legalábbis elméletben. A valóságban lehet, hogy csak kolonc voltam a családok nyakán, de bárhogy legyen is: a gyerekfelügyelet innentől kezdve az életem része maradt.
"Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék."