A férfi otthagyja addig felépített életét, gyerekeit – és belevág egy teljesen új életbe. Egy másik nővel él, másik gyereket nemz, új fészket rak, miután a régit megtagadja. Sokszor mintha az első családja nem is létezett volna, annyira meg akar feledkezni róla.
A gyerekünk kiborít bennünket, gyilkolni tudnánk. Kavarog bennünk a düh, erről az érzésről mégsem beszélünk, nehogy gonosz szülőnek tartsanak bennünket. Mi is az, amiről hallgatunk?
Az a helyzet, hogy a nőknek elegük lett abból, hogy ebben a világban majdnem minden jó a férfiaknak jutott, ők osztják a pénzt és az eszet. Ennyit mi is tudunk, gondolták, és elkezdték másolni a viselkedésüket.
Vajon mi az oka, hogy egyesek jó testvérek, mások pedig nem? Jellem vagy nevelés kérdése? Kérdésemre az ismert pszichológus, egyetemi tanár, Strédl Terézia válaszolt.
Mikor ugrált, mikor tapsolt, fütyörészett, csapkodta a térdét örömében? Ugye, nem tudja megmondani? Egy rövid mosoly, elfojtott sóhaj, s akkor is körülnéz, hogy nem látta-e meg valaki. Ebből áll az öröme!